Oldal kiválasztása
“Ötös szintű vezetés” – Kiválóság a szervezetben

“Ötös szintű vezetés” – Kiválóság a szervezetben

Mi szükséges ahhoz, hogy egy jól működő céget valaki kiváló céggé alakítson át? Ezt a kérdést kutatva áldozott Jim Collins és csapata közel 15 ezer munkaórát a megfejtésre. A kérdésük az volt, hogy “lehet-e kiváló cég egy jó cégből, és ha igen, hogyan?” Ekkor született meg a Jóból kiváló című könyv, amiben megtalálhatjuk a választ. Talán az “ötös szintű vezetés” lesz a kulcs?

 

Collins vezetési szintjei

Nézzük meg, hogy Collins az “ötös szintű vezetés” különböző szintjeit milyen preferenciák alapján állapította meg. Milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy átlagos vezetőnek és miben különül el a valóban kiváló vezető tőle?

 

Collins ötös szintű vezetés táblázat

 

Hogyan válljunk “ötös szintű vezetővé”?

Jim Collins könyve segít a megoldásban gyakorlati megoldással, tippekkel és hivatkozásokkal. Ezekből szemezgetünk, hogy jobban megértsük ennek az elvnek a nagyszerűségét és létjogosultságát:

Stockdale paradoxon

Jim Stockdale admirális 8 évig volt vietnámi hadifogoly. Ő dolgozta ki ezt a paradoxont, aminek a lényege, hogy mindenáron őrizzük meg pozitív hitünket a jövőre nézve, higgyünk abban, hogy minden nehézség és akadály ellenére a végén elérjük a célunkat. 

Stockdale admirális az alábbi jótanácsokkal látja el a vezetőket:

  • Kérdésekkel vezess, ne válaszokkal
  • Párbeszédet és vitát, ne pedig kényszert és erőszakot alkalmazz
  • Boncolást végezz, ne tetemre hívást
  • Alakítsd ki a “piros zászló” mechanizmusát (ez azt jelenti, hogy az információ úgy kell átalakítanunk-megalkotnunk, hogy az mások számára hivatkozási pontként, megkerülhetetlen információként szolgáljon)

Zsiráf elv

Az oroszlán sok dolgot tud, de a zsiráf egy nagyot. Habár Collins sündisznó elvet említ, azonban talán mégis találóbb a zsiráf, mint metafora, ami a “soha nem látott magaslatok elérésében” fejlesztette magát tökélyre. 

Ezen elv mentén érdemes rendelkeznünk válaszokkal az alábbi három kérdésre (három kör metszéspontja):

  • Mi az , amiben a világon a legjobbak lehetünk?
  • Mi fűti a saját létünket (gazdasági identitás)?
  • Mi az, amiért hajlandóak vagyunk lelkesedni, küzdeni?

Ha ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ vezetőként, akkor máris a következő szintre léphetünk.

 

Collins sündisznó elv

A fegyelem kultúrája

Minél következetesebben vagyunk képesek elvégezni a saját feladatainkat, vezetni az embereinket, annál több lehetőségünk nyílik hosszútávon a növekedésre és a “kiváló cég” eléréséhez Collins szerint.

Minden lehetőségnek, ami az utunk elé kerül illeszkednie kell valamilyen szinten a “három kör” valamelyik cikkelyébe, ha valóban el akarjuk érni a célunkat. 

Érdekesség, hogy Collins és csapata a Fortune 500 listán szereplő cégek közül csupán 11-et titulált kiválónak, miközben a siker kulcsát keresték. Ennek oka, hogy számos cég a listán nem kellően fegyelmezett, viszont szükségszerűen intuitív, ami önmagában hatalmas kockázatot rejthet.

 

Ültessük át az elméletet magyar környezetbe gyakorlati alapon

Azt gondolom, hogy minden, a világon elismert szakmai könyv remek lehetőséget szolgáltat számunkra arra, hogy megismerjünk fontos gondolatokat. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a “jó tanácsok” az amerikai gigapiacra vagy pedig az aprócska magyar piacra íródtak.

A magyar környezetbe való átültetéshez remek lehetőség lehet, ha elismert és sikeres magyar illetve neves külföldi felsővezetőkkel ülünk le egy kerekasztalbeszélgetés során átbeszélni, mit jelent az “ötös szintű vezetés”, mindezt a “Kiválóság a szervezetben” vezérfonalra felcsavarva, eköré építkezve.

A Borealis Catalyst Group éppen ezért szervezte meg immáron harmadik alkalommal azt a kerekasztalbeszélgetést, ami megfelelő alkalmat nyújthat számunkra az “ötös szintű vezetésben” való elmélyüléshez, a fejlődni vágyókkal való networkingeléshez az üzleti reggeli során vagy éppen más nézőpontok meghallgatásához.

 

Kees Ekelmans is előad a rendezvényen

Kees Ekelmans tapasztalt vezető, aki olyan multinacionális cégek vezetésében vett részt, mint az Unilever, Hunter-Douglas és az AkzoNobel. Ezen szervezetek életében a jelenlétének hozzáadott értéke az energia – célorientáltság – és proaktivitás vállalati kultúrába való integrálása volt. 

Tanácsadó vállalata a hágai Leaping Orange  szakított az unalmas és hosszadalmas bemutatók, jelentések elkészítésének gyakorlatával. Helyette 1 oldalas terveket készítenek a cégek számára, gyakorlati tanácsokat adnak, illetve ideiglenes szerepet vállalva támogatják a vezetést.

“ Évtizedes tapasztalatunk megtanította számunkra, hogy létezik egy dolog, amit nem tanulsz meg a Harvard-on: A csapatot mozgósítani kell –  ez a mi szakértelmünk. Az üzleti növekedés a csapat mozgósításával érhető el! “ 

 

A következő rendezvény:

helyszín: Spoon rendezvényhajó, Budapest

időpont: 2018. szeptember. 28 – 8:30-11:00

Link: Ötös szintű vezetés: Yin és Yang

 


Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?


Hasznos cikkek számodra:

 


Adj értéket az értékért cserébe, azaz ismerdd el a blog minőségét havi 1 dollár támogatással!


Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. szeptember 19. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Miért befolyásolnak minket a minőség címkék?

Miért befolyásolnak minket a minőség címkék?

Egyik szakmai csoportban merült fel vitaindítóként az “év honlapja verseny”, ami egy viszonylag jól brandingelt imázsépítő, ámbár erősen belterjes verseny. A cél, hogy megszerezzük a “matricát”, ami majd viríthat a prospektusainkon. Ehhez hasonló imázsépítő a Superbrands díj, amitől azt az érzetet várhatjuk, hogy az adott cég nagyon megbízható és minőségi. Tényleg így van?

 

Az “év honlapja” tényleg minőségi kvótát nyújt?

Szakmai ártalom, de minden honlap esetében megnézem a becsült látogatottsági forgalmát és a keresési címkéket, hogy képet kapjak az adott oldal volumenéről. Ebben az esetben, amikor lassan a nevezés végéhez érünk, azaz a finishben a látogatottság 1 hónap alatt 5 500 becsült forgalmat jelzett, míg az érkezők 49%-a a  Google keresőből.

 

az év honlapja 2019

 

Ez mit jelent? Saját számításaim szerint ez azt jelenti, hogy az augusztusi 5 500-as becsült forgalom közel fele olyan látogató volt, aki visszatérő vagy szakmai. Azaz a létszám fele biztosan nem a hirdetési csatornákon “betévedt” szavazó, aki potenciális vevő lenne.

Merül fel a kérdés, hogy havi 1-2 000-es teljes látogatottságért (ez még nem a saját oldalunk látogatottsága az “év honlapja” oldalon) cserébe megéri e kifizetni a 33e+ÁFA nevezési díjat, reklámozni a branding oldalt és  aktivizálni a saját közönségünket, hogy nyomjanak egy like-ot.

 

ugyanis a versenyben több esélyünk van, ha több like-ot kapunk. Tehát a like=minőség? Nem hiszem…

 

A Superbrands és társai szintén nem valós kvótát adnak ez alapján

Érdekes a vásárló működése. Ha azt látja valahol, hogy az a hely “el van ismerve”, akkor megnő a bizalom a hely iránt. Különösebb kutatás nélkül adjuk meg az adott hely/vállalkozás/honlap minőségkvótáját egy látens “matrica” miatt. Végső soron pedig nő a bizalmunk, lankad a figyelmünk és könnyebben vásárolunk.

Pedig általában ezek a “kvóta matricák” nem szólnak másról, minthogy egy viszonylag szűk létszámú fizetős versenyben

  1. ki a legjobb
  2. ki fizette be a legtöbbet
  3. kinek vannak a legjobb kapcsolatai a verseny megnyeréséhez

 

Egy híres blogon is láttam minőskvótákat

Egy motivációs, ámbár nagyot futott blogon is megtaláltam ezeket a minőség kvótákat:

  • “vállalható vállalkozás 2017”- ami nem más, mint egy önbevalláson alapuló online teszt, ami a végén kiküldi a matricát. Arra jó, hogy azt az érzetet keltse bennünk, hogy ez egy rangos vállalkozás, akivel dolgunk van

Voltak még más kvóták, amik mögé nézve – és ismerve az utána következő tartalommarketinges kapcsolatokat – hamar rájöhetünk, hogy itt nem egy független szervezet, nagy mintából kiválasztott rangos díjáról van szó, hanem különféle háttérmegállapodásokról és parasztvakításokról.

 

Ignoráljuk ezeket a minőségkvótákat

Az igazság az, hogy attól nem lesz jobb egy biztosító, hogy bevásárolja magát a Superbrands díjba, majd egymás utáni 4-5-6 éven keresztül “elnyeri azt”. Nem lesznek jobbak a termékei, nem lesz megbízhatóbb. Semmivel sem kapunk több értéket, mint a kvóta matrica nélkül. Az egész arról szól, hogy létrejönnek ilyen félig-meddig zárt kvótacsoportok, amikkel kimatricázzuk a cégünket és cserébe a vásárlónak könnyebben tudunk értékesíteni.

Mondok egy példát

Szerinted mi a különbség az egyik lakástakarék és a másik lakástakarék terméke között, amikor gyakorlatilag (törvényileg garantáltan) ugyanazt kapjuk? Semmi? Akkor hogyan lehet az egyik minőségdíjas, míg a másik nem? A válasz az, hogy az egyik fizetett érte, a másik pedig nem. Más különbség nem lesz, nem lehet, hiszen a törvény sok mindent garantált számunkra, a versenyt azonos feltételek közé szorítja.

Amit tudatos fogyasztóként tehetünk, hogy ignoráljuk ezeket a díjakat és semmilyen szinten nem veszünk róluk tudomást. Máskülönben folyamatosan a minőségérzet hamis befolyásoltságának a lázában égve fogunk vélhetően rossz, megalapozatlan döntéseket hozni.

 


Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?


Hasznos cikkek számodra:

 


Adj értéket az értékért cserébe, azaz ismerdd el a blog minőségét havi 1 dollár támogatással!


Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. szeptember 17. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Zsebpénz: Mikor és mennyit adjunk? Tippek és trükkök

Zsebpénz: Mikor és mennyit adjunk? Tippek és trükkök

A zsebpénz intézménye az egyik legfontosabb nevelési eszközünk, amivel felkészíthetjük gyermekünket a felnőttkori kihívásokra, mint például kockázatkezelés, pénzügyi fegyelmezettség, stratégia alkotásának a képessége…stb. Ezt lehet jól és rosszul csinálni. Ebben a cikkben ötleteket írtam össze, hogy mikor igen, mikor ne használjuk a zsebpénzt, mint ösztönző.

 

A gyerekek feladták a zsebpénz intézményét!

Érdekes, amíg a mi gyerekkorunkban zakatolt folyamatosan az agyunk, hogyan lehetne több zsebpénzünk, ötleteltünk, addig a mai gyerekek feladták a zsebpénz intézményét!

 

“Amikor pénzre van szükségük, mint Ellie-nek, a szüleitől kell kérniük… Nehéz megmondani, hogy a bevételek szülői felügyelése a szülők vagy a tinik ötlete-e. Ha a szülőké, akkor arra utal, hogy a szülők nem hiszik, hogy a végzős középiskolások készen állnak kezelni a saját pénzüket. Vagy talán a tinik rájöttek, hogy több pénzt szedhetnek ki a szüleikből?” – részlet az iGeneráció című könyvből

 

 

Én gyerekkoromban úgy akartam több zsebpénzt szerezni, hogy…

 

1. Nyáron sörös üvegeket gyűjtöttünk 

Talán olyan 8-9 éves forma lehettem, amikor a nyári szünetben egyik iskolatársammal bicajjal jártuk a panelrengeteget. Akkor még nagy divatja volt a sörösüveg visszaváltásnak. Eszembe jutott, hogy pár forintot össze tudunk gyűjteni, ha a céltalan bicajozásnak értelmet adunk és a környékről összegyűjtjük az eldobott üvegeket.

Fejben már láttam magam előtt a tízezres bevételeket is. Nagyon lelkes voltam, mint egy igazi vállalkozó, aztán pár nappal később rájöttünk, hogy a kapott 1-5 forintokból nehezen gyűlik össze értelmezhető összeg!

 

2. Nyaraláson beindítottuk a kézi autómosónkat

Már ötödikes lehettem, amikor a padtársam lehívott a nyaralójukba a Balatonra. Nyílván lazulni megy ilyenkor az ember gyermeke és ökörködni. Valamiért a harmadik nap környékén megláttam a lehetőséget, hogy a szomszédok autóit le kéne mosni egy kis pénzért cserébe.

Nagyon jó ötletnek tűnt, a felnőttek jót mosolyogtak rajtunk, én viszont láttam magam előtt a sikert, pénzt, csillogást. A kis nyári vállalkozásunk 1 autót élt meg, mert nem tudtunk megegyezni az igazságos elosztáson munka és pénz vonatkozásában.

 

3. Kiskorom óta szerződéseket kötögettem a szüleimmel

Pár hete beszélgettem anyukámmal a gyereknevelésről és elmondta, hogy én mindig vállalkozónak készültem lenni. Bármiben egyeztünk meg, mindig hoztam a kézzel írott kis szerződéseimet, amiben lefektettem a szabályokat.

Így visszaemlékezve tényleg megszületett bennem a felismerés, hogy valamilyen formában mindig igyekeztem előbbre jutni. Éppen ezért szerződést kötöttem mindenre, ami létezik: dolgozatok, takarítás, vagy éppen “mostmár a saját szobámban alszok, ha…”

 

4. Pénzben kártyáztam apukámmal és az öcsémmel

Azok a snapszer partik. Ezt talán még a feleségem sem tudja a gyerekkoromról, de nagyon szerettem pénzben kártyázni apukámmal és a testvéremmel. Mindig abban reménykedtem, hogy majd így sikerül annyi pénzt összekártyázni, hogy tudjak belőle venni kosárlabda matricákat (99 forint volt egy csomag). Tök jól szórakoztunk és mellette megvolt az izgalom a játékban.

Persze szívem mélyén tudtam, hogy a legvégén apukám úgyis elosztja igazságosan a pénzt kettőnk között. És az is nyílt titok volt, hogy akkor van baj, ha a tesóm jó sorozatban van. Ugyanis anyukám tanácsára elég érdekes stratégiát folytatott. Beszállt a játékba, hirtelen sokat nyert (mert én szerettem nagyot kockáztatni), aztán kiszállt a “majd” összes pénzzel. Mi meg ott maradtunk apukámmal és pislogtunk egymásra.

 

 

A zsebpénz a gyerek önálló felelőssége

Azt gondolom, hogy a gyermekünknek meg kell adni azt a szabadságot, hogy azt kezdjen a pénzével, amit szeretne. Nem szabhatjuk meg, hogy csak erre, meg csak arra költhetjük el a pénzét. Viszont adhatunk tanácsot. De fel kell készülnünk lelkileg, hogy a gyerek (pont úgy, mint mi) is hozhat rossz pénzügyi döntéseket és akár elbukhat mindent.

Szülőként a mi feladatunk nem a védőháló megteremtése, hanem a megfelelő támogatás és a magyarázat, ok-okozati összefüggések szolgáltatása. Ne akarjuk mindenáron megvédeni a gyerek pénzét. Mi adjunk választási lehetőségeket és hagyjuk, hogy ő döntsön a pénz sorsáról akár jól, akár rosszul.

 

Érdekes történet

Az első könyv, amit a saját pénzemből vettem, még azelőtt volt, hogy olvasni tudtam volna. Ott álltunk a Skála könyvsorán és nézelődtem. Persze, hogy valami színes-szagos könyvet szerettem volna venni, amire nem volt elég pénzem. Apukám meg győzködött, hogy megvegyem azt a zöld borítású – kutyás-történetes könyvet, amiben voltak képek és nagyon sok szöveg. Mondván, majd ez jó lesz és érdekes. Meggyőzött, noha soha nem olvastam bele, de megvan a mai napig. Mi lett volna, ha valami, felnőtt fejjel hülyeséget veszek belőle?

 

Hogyan adjunk zsebpénzt?

A legfontosabb, hogy következetesek legyünk, de mégis szeretettel álljunk a zsebpénz intézményéhez is. Hiszen a gyermekünkről van szó és nem egy banki ügyfélről. Időnkénz nyugodtan lehetünk cinkostársak és lehetünk lazák. Gyakran egy ilyen pillanat sokkal többet számít, mintha végig következetesek és szigorúak lennénk!

Az alábbiakban ötleteket szedtem össze, hogy a zsebpénzt milyen módokon lehet játékossá tenni, mégis nevelő célzatúvá!

 

1. Válasszon ki 4 tantárgyat 

Nagyon fontos, hogy a gyerek válasszon ki 4 tantárgyat és ne te! Ezt az ötletet egyik hozzászólásában adta György, aki a gyermekeinek ez alapján ad az ötösökért 500-500 forintokat. Ezzel motiválja őket a specializációra és a teljesítményre.

Nagyon okos ötlet. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy a tantárgyválasztás előtt minden nyáron szánjatok időt a “mini szakosodásra”, azaz a tantárgyakat ne nehézségi fok szerint válassza ki a gyermek, hanem életkori “szintjéhez” mérten tudatosan, attól függően, hogy mi érdekli, “mi szeretne lenni, ha nagy lesz”.

Teháta rajz, ének, tesi kombinációk helyett kerüljön előtérbe egy összefüggőbb lista, ami egymásra épül majd a jövőben. Azért fontos az évenkénti felülvizsgálat, mert a gyermekünk érdeklődési köre is változik.

 

2. A házimunkára jár vagy nem jár a zsebpénz?

Érdekes kérdés a házimunka, hiszen egyrészt a gyerekek (se) szeretik, másrészt tökéletes nevelési célzattal, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk alázatot, fegyelmet tanuljon, illetve kialakuljon benne a saját életterének tisztántartási igénye, ami felnőtt korban is hasznos lesz.

Azt gondolom, hogy a saját szobáját rendben tartani egy zsebpénz-mentes, kötelező elem, amit meg kell csinálni. Viszont a lakás más részein való ténykedés máris lehet egyfajta zsebpénzfüggő “munkaviszony”, hiszen ez már pontosan olyan extra, amiért jár az ösztönzés.

 

3. Alappénz mindenkinek jár

Nagyon fontos, hogy a gyermekünk számára biztosítsuk a lehetőséget, hogy havonta egy fix összeggel tudjon tervezni, gyűjteni, számolni. Ebből fogja megtanulni a különbséget az apró kiadások és a nagy kiadások között. Ebből fogja megtanulni a pénzügyi fegyelmet és a célok eléréséhez szükséges készségeket (pl.: ma nem veszem meg ezt, hogy holnap legyen pénzem arra).

Pontosan le kell fixálnotok, hogy az alappénzt mire adjátok és mire nem. Tehát ebből kell magának ételt vennie, ruhát venni vagy szórakoznia? Adsz külön pénzt ruhára vagy szórakozásra? Húzzátok meg a határokat és azon belül adjatok teljes szabadságot. Ezen belül ti véleményt mondtok és nem betartandó tényeket.

 

Tipp: Amikor odaadod a gyerekned a pénzt, akkor használd ki az alkalmat, és minden alkalommal beszélgess vele a pénzről. Ilyenkor figyel és érdekli a dolog. Kérdezd meg, hogy mihez kezd majd a pénzzel, amit kapott! Örömme el fogja mondani neked!

 

4. Nyisd meg a papa-bankot!

Itt persze nem arra gondolok, hogy zálogosítsd el a gyerek szobáját vagy vedd el a játékait nevelő célzattal, mint a behajtó. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyerek pénzét ne “csak úgy” egészítsd ki, hanem tudatosan alakítsd ki benne a “megtakarítással kamatot kapok” ösztönt.

Egyezzetek meg a kamatban és gyakoriságban. Havonta fizetsz kamatot? Félévente? Évente? És mekkora a kamat? Ha jó papa-bank akarsz lenni, akkor nem adhatsz akkora kamatot, mint egy bank (0,1%).

Életkorhoz igazítva kell pénzt adnod. Minél fiatalabb a gyerek, annál látványosabb eredményt kell elérnetek a kamatokkal. Hiszen csak így kap rá az “ízére”. Minél jobban érti ezt a játék, annál inkább lehet csökkenteni a kamatokat, hogy menet közben megtanulja a legfontosabb leckét: “senki nem akar neked ingyen pénzt adni”.

 

5. Ne vesztegessünk, hanem motiváljunk

Sok szülő ott rontja el, hogy alapvető dolgokra is pénzt ígér. Vagy éppen a zsebpénzzel akarja megvesztegetni a gyereket, mondván ez a “könnyebb út”. Ilyen módon soha nem ígérnék pénzt a gyerekemnek, hogy elolvasson például egy könyvet.

Gondolj bele, hogy mi a motivációja ebben az esetben? Hát nem az olvasás szeretete, hanem a pénz. Aki pedig kényszerből olvas, az mégjobban megutálja az egészet és a jövőben mégkevésbé lesz kedve hozzá. Helyette adj a kezébe olyan könyvet (pl.: Harry Potter), amit élvezettel fog olvasni.

A hajam az égnek áll, amikor meghallom, hogy valaki meg akarja vesztegetni a gyerekét egy ajándékkal vagy extra zsebpénzzel, csakhogy jól viselkedjen! Ez nem a megfelelő eszköz, hiszen érdek-függőséget alakítasz ki, ami semmiképpen nem nevezhető pozitív jelenségnek.

 

Tanítsd meg a pénzügyi szabályokat a gyerekednek

 

Az 50-30-20-as szabály gyerekeknek (a felnőtteknek klikk a cikkre)

Ha nem ismerted eddig az 50-30-20-as szabályt, akkor van egy jó hírem…

 

Miről szól ez a szabály? A pénzed 50%-ából élj, 30%-ából szórakozz és 20%-át spórold meg. A gyerekeknél egy picit ez a szabály máshogyan alakul, így érdemes egyszerűsíteni, mivel nem kell az “életre költeniük”, hiszen normális esetben nincsen lakhatási és étkezési költségük.

Vezesd be a 70-30-as szabályt első lépésként. Azaz az első időszakban a zsebpénz 70%-át el kell költenie a gyereknek, a 30%-át félre kell tennie. Ezzel az alapvető kíváncsiságát és szabadság iránti vágyát kielégíted, mégis az első perctől fogva megtanul megtakarítani.

Ha rákényszerítenéd arra, hogy minden pénzt tegyen félre, akkor sosem szeretné meg ezt, hiszen negatív élményként élné meg, hogy kap pénzt, de nem költheti el. A megtakarítást fokozatosan kell bevezetni, az arányokat folyamatosan emelve.

 

Biztonsági tartalék kialakítása

Képzeld el, hogy a gyereknek is szüksége van biztonsági tartalékra. Ezt játékosan is meg lehet neki tanítani, hogy aztán felnőtt korban is alap legyen számára a likvid tőle felhalmozása, min. 6 havi tartalék rendelkezésre állása.

Kérdezd meg tőle:

– “Mi van akkor, ha valamelyik nap meglátsz egy nagyon jó játékot a boltban, de nem tudod megvenni, mert nincsen rá elég pénzed? Szeretnéd tudni, hogyan vehetnéd meg?”

– “igen”- mi mást válaszolhatna egy ilyen irányított kérdésre?

– “Nincsen más dolgod, mint a zsebpénzedből minden 1 000 forintból 100 forintot félretenni (vagy, amit jónak gondolsz szülőként arányt mondani) a malacperselybe és nem hozzányúlni. Ezt a pénzt azért gyűjtöd, hogyha hirtelen látsz valamit, ami sokba kerül, akkor meg tudd venni”

 

Nem a pénztárcában tartjuk az összes pénzünket

Nemcsak gyerekek, de felnőttek is hajlamosak elkövetni azt a hibát, hogy minden pénzüket maguknál hordják. Ez egy viszonylag könnyen kezelhető probléma, ha időben foglalkozunk vele.

A gyerekek nagyon imádják a pénztárcát, ami ilyen felnőttes dolog. Adjunk nekik ajándékba és ügyeljünk arra, hogy ne hurcolásszák magukkal az összes pénzüket. Kizárólag annyit vigyenek, aminek az elvesztése nem fájna…

 


Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?


Hasznos cikkek számodra:

 


Adj értéket az értékért cserébe, azaz ismerdd el a blog minőségét havi 1 dollár támogatással!


Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. szeptember 11. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
[ iGeneráció ] Ők voltak itt előbb…

[ iGeneráció ] Ők voltak itt előbb…

Az iGeneráció volt itt előbb. Ők a világtörténelem legelső digitális bennszülött generációja, akik beleszülettek a határok nélküli, digitális világba. Ha elfogadjuk, hogy az online tér egy teljesen önálló és a jelenleg ismert realitástól egyre inkább távolódó valóság, akkor bizton állíthatjuk, hogy az  iGeneráció volt itt előbb, míg az Y vagy az idősebb generációk csak megérkeztek ide és megpróbálnak alkalmazkodni!

 

generációk fejlődésábrája

Valójában kik ők? Mitől mások a pénzügyi szokásaik?

Általános vélekedés, hogy amíg az idősebb generációk két kezükkel változtatták meg a világot és a kemény munkában hittek, addig a “mai fiatalok” egy álomvilágban élnek, ahol a 25 az új 18. “Egyre lassabban akarnak felnőni” – állapítja meg Jean M. Twenge az iGeneráció – akik közösségi médián és okostelefonon nevelkedtek című könyvében.

Véleményem a könyvről: ” Ők voltak itt előbb. A könyv megfogja az olvasó kezét és elvezet az iGeneráció megismeréséig. Nem ítélkezik, hanem megmutat. Nem változtat, hanem megtanít. #jövőkép

Miközben olvastam az iGeneráció című könyvet, született meg bennem a felismerés, hogy pénzügyi szemmel is érdemes megvizsgálni azt a generációt, akik beleszülettek a korlátan szabadság világába. Hogyan viszonyulnak ők a pénzügyeinkhez és milyen pénzügyi kritériumoknak kell feltétlenül megfelelniük?

 

Az iGeneráció feladta a zsebpénz intézményét

 

“Amikor pénzre van szükségük, mint Ellie-nek, a szüleitől kell kérniük… Nehéz megmondani, hogy a bevételek szülői felügyelése a szülők vagy a tinik ötlete-e. Ha a szülőké, akkor arra utal, hogy a szülők nem hiszik, hogy a végzős középiskolások készen állnak kezelni a saját pénzüket. Vagy talán a tinik rájöttek, hogy több pénzt szedhetnek ki a szüleikből?” – részlet az iGeneráció című könyvből

 

A zsebpénz a szülő egyik legfontosabb kötelezettsége!

Szerintem a legtöbb szülő egyszerűen nem érti a zsebpénz működésének a dinamikáját. Tipikusan hamis érzeteket társítanak hozzá, mint például:

  • túl üzleties, ami egy családi viszonyba nem fér bele
  • kellemetlen, mert nem fér bele a családi költségvetésbe
  • felesleges, úgyis mindent megveszek a gyereknek
  • remek lehetőség elhallgatattni a gyereket

Egyszóval a szülők csak a legritkább esetben használják a zsebpénzt, mint gyerekünk felnőtt életére való felkészítésének egyik legfontosabb eszköze. Teszem fel a kérdést, hogyan máshogyan tudnád a gyerekedet a

  1. pénzügyi következetességre nevelni
  2. a számlák befizetésére felkészíteni
  3. megtanítani számára az önmérsékletet és pénzügyi tervezést
  4. “rákényszeríteni” a pénzügyi felelősségvállalásra (pl.: nem tud mindent megvenni, gyűjtenie kell-rangsorolnia és tervezni)
  5. és végső soron megmutatni számára a takarékoskodás értelmét, ha nem bízol rá zsebpénzt, amit majd arra költ, amire akar, úgy oszt be ahogy akar ésha mindezt rosszul csinálta, akkor nem a házát viszi a bank, hanem abban a hónapban nem fog tudni elmenni szórakozni vagy megvenni az új ruhát?

 

A gyereknek nagyon kényelmes állapot, mint ahogyan a szülőnek is

Nem várhatjuk el a felelősségvállalást a gyerekünk oldaláról, ha soha nem rakunk rá terhet. Persze milyen kényelmes a zsebpénzt intézményének a feladása egyfajta közös konszenzus alapján, aminek legfőbb előnye szülőként a totális anyagi kontroll a gyerek felett? 

A gyereknek pedig mégideálisabb a helyzet, hiszen soha nem kell aggódnia semmi miatt, mivel csak kérnie kell. Legrosszabb esetben a válasz: “most nem fér bele”. Semmi felelősség, semmi kockázat, semmi következetesség. Minden súlytalan és ezzel a gyereket majd felkészületlenül lökjük a pénzügyi világ veszélyes terepére.

Persze addig is az iGeneráció szülei büszkén mesélhetik másoknak, hogy milyen jó barátnői saját gyermeküknek! Csak közben nevelés helyett, pénzügyi felkészítés helyett is megmaradnak mentor helyett barátnőnek-barátnak…

Az első generáció, amelyiknek már semmit nem jelent a készpénz!

Minél jobban megismerem az iGeneráció szokásait, annál inkább gondolom azt, hogy a pénzügyi világ elérkezett egy olyan volumenű fordulathoz, mint amilyen legutóbb talán az aranyfedezet elszakadása volt a forgalomban levő pénzmennyiségtől.

Az iGeneráció az életetét “feltöltötte online”, így teljesen logikus, hogy számára a valódi, pénzben kifejezhető érték is kizárólag akkor releváns, ha ugyanúgy a mobilra követi őket egy applikáció formájában. Nem véletlen a fintech szektor forradalma sem, ahol a pénzügyi szolgáltatók őrületes fejlesztési versenybe kezdtek az iGeneráció megnyerése érdekében.

 

A Bitcoin mindent megtestesít, amire szükség lesz

Nem akarok kriptovaluta diskurzusba átcsapni, de talán a Bitcoin testesíti meg minden szempontból azt, amire az iGeneráció a jövőben vágyni fog.

  1. online egyenleg
  2. decentralizált (ugyanis nem bíznak a bankokban)
  3. real time fizetés (az iGeneráció türelmetlen. Számukra a világ szekundumokban leírható, ami nem fér bele a több órás átutalási idő)
  4. potenciális befektetés (önmagában a pénz nem ér semmit, ha nincsen meg a lehetősége a fejlődésnek. Az iGeneráció számára mintha szimpatikusabb a nyereség-veszteség lehetősége, mint az, hogy a pénzük stagnál és folyamatosan veszít az értékéből.)

 

Digitalizált malacpersely

Számomra kifejezetten furcsa, hogy a pénzügyi szektor képtelen lépést tartani a felfokozódott elvárásokkal. Márpedig a malacpersely egy rendkívül okos találmány, ami a pénzügyi kultúrára nevel. Ettől függetlenül már az én gyermekem is értetlenül fog pislogni rám, amikor 3-5 év múlva majd beállítok egy malacpersellyel!

Miért nem alap fejlesztés ma már az online malacpersely, ahova lehet pakolni a pénzt? Gyakran meglepődöm, amikor időnként 1-1 cég megjelenik a piacon valamiféle kezdetleges online malacpersellyel és rendkívül örülnek maguknak az innovációnak hitt dolog miatt.

A jövő kulcsa egyértelműen a digitalizáció lesz. Az iGenerációt is a digitalizációval és az online (azonnali) megoldásokkal lehet majd megfogni. Szülőként egyetlen feladatunk a tradícionális pénzügyi nevelési eszközök update-elése és digitalizációja. Kezdetnek megteszi, ha egy műanyag malacpersely helyett letöltesz a gyereknek egy applikációt, ahol láthatja a pénzét…

 

Mivel nem lázadnak, ezért a szüleik hibáit újra elkövetik

Régi vesszőparipám, hogy Magyarországon az utca embere egyszerűen nem érti a hitel intézményét. Mivel nem érti, ezért rosszul használja, ami negatív érzéseket kelt bennem- anyagi károkat okoz. Ez a folyamat pedig elidegeníti a rendszertől és csalódottá teszi.

Miután tudjuk számos kutatási anyagból, hogy az iGeneráció a pénzügyi döntéshozatal helyett mindent a szüleire hárít, mindent a szülők döntenek el, ezért egyértelmű következmény a szülői pénzügyi negatív öröklődése.

Ez egy “beletörődöm” generáció, aki Jean M. Twenge szerint sem nagyon ellenkezik a szüleivel. Nem lázadnak, nem kételkednek. A totális elfogadás pedig azt jelenti, hogy az iGeneráció ugyanúgy utálni fogja a bankokat és a pénzügyeket, mint a szüleik, hiszen nincsen senki akitől megtanulhatnák a helyes működést.

 

Meg kell érteni, hogy hitellel kizárólag értékteremtő dolgokat valósítunk meg. Tehát nem hitelből megyünk nyaralni, mert annak nincsen értelme, mint ahogyan jobb tv-t sem így veszünk. A hitel olyan pénz, amit majd a jövőben fogunk megkeresni, de ma költhetjük el. A köztes időre felszámolt költség a kamat.


Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?


Hasznos cikkek számodra:

 


Adj értéket az értékért cserébe, azaz ismerdd el a blog minőségét havi 1 dollár támogatással!


Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. augusztus 08. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pénzügyi tanácsadók és az online tartalommarketing

A pénzügyi tanácsadók és az online tartalommarketing

Mostmár nagyon nehéz lenne nem észrevenni a pénzügyi szakma (alkuszok, közvetítők, tanácsadók) szárnybontogatásait az online tartalommarketing világában. Alapvetően két fő csapásirányba szoktak elmozdulni: egyik irányból a “jópofiság” felé mennek, míg mások a konzervatív értékek közvetítésében hisznek. De mintha ezt már láttam volna! Felteszem a teoretikus kérdést, mi előnyünk származik abban, ha a Brókernet jópofiságát mondják fel nekünk újra?

 

Mi az a tartalommarketing egy pénzügyi tanácsadó esetében?

Nagyon leegyszerűsítve a tartalommarketing egy olyan eszköz a tanácsadó kezében, aminek köszönhetően értéket teremt, információt nyújt és végső soron szakértői státuszba pozícionálja saját magát.

Persze tudom, hogy a tartalommarketingnek számos műfaja létezik, azonban a közös nevező az iménti felsorolás ebben a kontextusban. Ehhez képest mit kapunk? Egy jópofiság cunamit, ahol cikkmegosztásokkal behabart “lifestyle” érzéssel akarnak minket meggyőzni. A jelszó: “nulla munka, maximális hatás”.

Ezt mintha már hallottam volna valahol, valamikor?

 

Hello Roar?! – A pénzügyi tanácsadás egy életérzés, a tartalommarketing pedig maga a jópofiság?

Bevallom, ezt a cikket a Roar nevezetű “új” biztosításközvetítői formáció hatására kezdtem el írni, ugyanis sikerült ilyen szinten gondolkodóban ejteniük. Róluk annyit kell tudni, hogy biztosításközvetítéssel, pénzügyi tanácsadással foglalkoznak és nagyon büszkén mutatják meg a világnak, hogy mindezt lehet rövidnadrágban és nagyon lazán.

Ez a lazaság pedig annyira megdöbbentette a mindenféle pénzügyi szövetséget és díjosztó egyesülést, hogy egyre-másra kapják a díjakat eredetiségük miatt. De mintha ezt én már láttam volna valahol! Ugyanis lassan egy évtizede folyamatosan azzal kampányoltak OVB-s, Brókernetes és egyéb pénzügyi közvetítő csapatok, hogy mekkora buli náluk dolgozni, mert sok a party és jópofiság van. 

 

tartalommarketing ovb

 

Ugyanaz a lemez, csak más a körítés

Miután más cégeknél is látom, ahogyan egyfajta életérzést akarnak mindenáron közvetíteni ügyfeleiknek és dolgozóiknak egyaránt, ezt egyfajta trendnek is nevezhetjük. Kérdés az, hogy ez a fajta tartalommarketinges technika mennyire legit egy olyan korszakban, amikor a társadalom éppen kiheverte a “wannabe tanácsadók” életérzés-üldözése közben elszenvedett anyagi károkat?

Jelen pillanatban nem látok semmi újat abban, hogy mostmár IWIW-ről átköltözött ez a fajta tartalommarketing Instagrammra, Facebookra. Az alapséma már több, mint egy évtizede biztosan létezik Magyarországon is. Egy életérzés ígérete, amihez szükséges a vállalkozói igazolvány…

 

Kényszervállalkozóból lehet valaki vállalkozó?

A pénzügyi közvetítői szektorban a játékszabályok megmaradtak. Irány kiváltani a vállalkozóit és akkor jön az életérzés. Ugyanakkor számomra továbbra is kétséges-kérdéses, hogy valóban vállalkozónak tekinthetünk valakit, akit kézen kell fogni és megmondani neki, hogy mikor élvezheti az életét?

Mert az életérzés-közvetítő csapatépítők ebben az esetben egyetlen hozzáadott értékkel rendelkeznek. Mégpedig a munkatársak kiragadása a valóságból és önigazolása a szabad életnek, amiért dolgoznak. Azonban a vállalkozás nem erről szól. 

Mert egy vállalkozó pontosan attól vállalkozó, hogy saját maga osztja be az idejét és senki közbenjárására nincsen szüksége ahhoz, hogy értékesen tudja eltölteni szabad perceit. Tehát a vállalkozó számára a vállalkozás nem a buli féle buli, hanem az a buli, aminek a végén majd azt csinál, amit akar.

Azonban erről szó nincsen a pénzügyi szektorban. Ez a pálya tele van több ezer olyan vállalkozóval, aki csak névleg az, viszont öntudatlanul és mérhetetlen örömmel tapsikol-újjong 1-1 rendezvény közben, ami a szabadságát hivatott prezentálni, miközben az pontosan burkolt alkalmazottit létét bizonyítja. Hiszen a világ összedőlne, ha nem menne el egy ilyen rendezvényre. Ez pedig nem szabadság. 

 

vallalkozo

 

És akkor az IFL az micsoda? Hol helyezkedik el?

Mivel úgyis fel fogjátok tenni nekem ezt a kérdést, ezért egy rögtönzött arc poeticával hozom el a megoldást. Szerintem az IFL túl szakmai ahhoz, hogy laza legyen, de túl laza ahhoz, hogy szakmai legyen. 

A megoldást valahol félúton találtam meg évekkel ezelőtt. Mindig úgy tartottam, hogy nekem nem kell ahhoz öltöny-nyakkendő, hogy át tudjam adni, amit akarok. A szavaimra figyeljenek és ne az öltözékemre. Ezzel szemben azt sem tartom túl jó iránynak, hogy kiteszünk mindent az ablakba és minduntalan híreszteljük, hogy milyen laza és szabad az életünk.

Számomra a tartalommarketing pontosan az, amit a blogon megtaláltok. Az információ áramlása, a szabad gondolatok és összefüggések feltárása. Egy kaland, hogy együtt tovább lépjünk egy fejlettebb pénzügyi kultúra irányába.


Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?


Hasznos cikkek számodra:

 


Adj értéket az értékért cserébe, azaz ismerdd el a blog minőségét havi 1 dollár támogatással!


Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. július 29. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.