Oldal kiválasztása

Mindenki a gazdagokról beszél, az ő szokásaikról. Őket akarjuk másolni. Mennyire jogos elvárás egy átlagos magyar nőtől, – aki gyerekeket nevel – hogy minden nap menjen le edzeni? Ebben a cikkben beszéljünk az átlagos emberek szokásairól!

#1 Addig alszanak, ameddig tudnak

Az ismerősi körömből vannak olyanok, akik már hajnali 5-kor kukorékolnak, míg mások lehetőség szerint 9-ig húzzák a lóbőrt. Tényleg a gazdagsághoz vezető út eddig kritikus feltétele, hogy mindenáron 4-5 órát aludjunk?

Attól, mert vannak erről ismert gazdag emberek, nem azt jelenti, hogy mindenki keveset alszik. Az átlagos emberek (valljuk be) addig alszanak, ameddig tudnak. Aki hajnali 5-kor kell, az addig tudott aludni (vagy munka miatt fel kellett kelnie időben).

Ráadásul amint gyermeked születik, rájössz, hogy többé nincsen szükséged ébresztőórára. Azt gondolom, hogy attól, mert végletekig kimeríted magadat, nem lesz jobb az életed. Csak fáradtabb leszel.

#2 Elköltik minden pénzüket azonnal

Ez egy valós jelenség, ami mögött gyakran egy konkrét lélekállapot húzódik meg. Az átlagos ember nem rendelkezik megnyugtató mértékű vagyonnal. Rá van kényszerítve a munkára.

A munka nagyon idegörlő tud lenni és bizony megvonásokkal jár saját magunkkal szemben. Egy olyan életben amikor hónapról hónapra élünk, kergetjük az apró örömöket.

Ilyen apró öröm, amikor “pénz áll a házhoz” és gyorsan elköltjük nagyobb tévére, elmegyünk a Mcdonalds-ba vagy rendezünk egy “mindent bele nyaralást”. Valahol érthető ez a viselkedés, ami erőt ad sokaknak a folytatáshoz.

Nem kérhetem tőled, hogy mindent vonj meg magadtól. Csak javasolhatom, hogy a pénz egy részéből képezz magadnak megtakarítást, hogy előbbre jussál az életben és ne mindig a pillanatnyi örömök örökös függőségében éljél.

#3 Többnek mutatják magukat

Volt olyan családbarát ismerős, akinek mindig a legújabb telefonja volt (kétezres évek elejéről beszélünk). Autó, szép lakás, mobiltelefon. Ő az élet császára. Aztán kiderült, hogy kikapcsolták nála az áramot, mert nem tudta befizetni.

Egy véget nem érő “kivagyisági” verseny résztvevői vagyunk, ahol a versenyből való kilépés kizárólag a lelkileg erős emberek kiváltsága. Egy lelki luxus azt mondani hogy egy LIDL-ben vásárolt galléros pólóban mész el bulizni oda, ahol rajzanak a Hilfiger pólóban feszítő emberek.

De ez a lelki erő mefgtanulható. Amint kialakítod magadban az igényt a márka helyett a minőség iránt, azonnal megnyílik előtted egy eddig ismeretlen világ. Már nem akarsz megfelelni másoknak. Immáron nem 35e forintot fizetsz egy márkázott pólóért, hanem csak 7000 forintot gyakran jobb minőségért.

#4 Rossz hiteleket vesznek fel

Egy ennyire különleges felsorolásból nem maradhat ki a hitelfelvétel sem. Valamiért elterjedt a közhiedelemben, hogy a hitelt csak a szegényebbek veszik fel. Meg fogsz lepődni, de minél gazdagabb valaki, annál nagyobb hitelekben gondolkodik!

Sosem a hitellel volt a gond, hanem a céllal. Egyáltalán nem mindegy, hogy a hitelből egy passzív jövedelemszerző lépést (befektetéscélú lakás) vásárolunk vagy pedig egy pénztemetőbe szórjuk a dellát (pl.:a felesleges 4. LED tv).

Ne a hiteltől féljél átlagos emberként, hanem a rossz célodtól. Onnan tudod, hogy jó a hitelfelvételi célod, ha azzal anyagi haszonra teszel/tehetsz szert. Ha ez a lehetőség nem létezik, akkor valószínűleg rossz döntést készülsz meghozni.

#5 A Mcdonald’s komplexus

Elég éles elválasztóvonal alakult ki az évek alatt a gazdagnak hitt emberek és az átlagos emberek között. Miközbe azt látjuk, hogy a gazdagabbak állandóan étterembe járnak, addig az átlagos emberek a Mcdonalds’ban keresik a helyüket.

Mi ennek az oka? Az emberek attól tartanak, hogy egy étterem túl drága a pénztárcájukhoz képest. De ez már régen nincsen így! Elmegy egy négytagú család a Mcdonalds’ba és elkölt 12e forintot.

Azt gondolom, hogy egy átlagos étterem is nagyjából ennyibe kerül, ha a család ugyanúgy egy főételt eszik és egy pohárral iszik. Ne felejtsük el, hogy a Mcdonalds’ba sincsen előétel. Desszertet is csak néha eszünk és nem állunk sorba még innivalóért. Ha ezt megtennénk, akkor drágább lenne, mint egy étterem.

#6 Mások példáját szeretnék követni

Létezik egy hazug mondás: “az ember a saját hibájából tanul és a másikéből épít karriert”. Az átlagos emberek elhitték ezt és onnantól kezdve mindig megpróbálták követni a sikeresebb társaikat. Másolni őket!

Pontosan annyi esélyed van bárkinek az életét, szokásait és sikereit lemásolni, mint fogni egy ceruzát és kétszer egymásután pontosan ugyanúgy aláírni a papírt a saját aláírásoddal, amit egész életedben gyakoroltál.

Fontos mások történetét meghalgatni. De mégfontosabb megérteni, hogy azok csak történetek, amikből sosem ismerjük meg a teljes igazságot, a döntések messzemenő okát és következményét. Koncentrálj a saját életedre, és merj nehéz döntéseket meghozni.

#7 Olvassák a blogot, de nem kérnek tanácsot

Egy személyes pontot is hoztam. Számomra rendkívül meglepő, hogy az engem pénzügyi tanácsért felkereső olvasók jelentős része az átlagosnál sokkal jobb anyagi helyzetben élők közül kerül ki.

Nagyon kevés, valóban átlagos ember keres fel engem, ami fura. Mi ennek az oka? Félnek tanácsot kérni? Félnek attól, hogy mibe kerülne mindez? Vagy félnek megváltoztatni valamit az életükben?

A legjobb tanácsom, hogy merj kérni. El kell felejteni a kisebbségi komplexust és megérteni, hogyha kérsz, akkor kapsz. Neked kell a saját pénzügyeidnek utánamenni, mert helyetted senki nem fog.

#8 Vésztartalék helyett résztartalékuk van

Elterjedt az átlagos emberekről, hogy nincsen vésztartalékjuk. Tapasztalataim alapján mindenkinek van félretett pénze, csak elég ciklikusan épül fel.

Én ezeket mostmár résztartaléknak hívom, mint valami bónusz kifizetési terv saját magunk részére. Félreteszünk a tartalékba, hogy aztá időközönként ez legyen az “önerőnk” valamire, amit aztán ki lehet hitellel egészíteni. Aztán minden kezdődik előlről.

Szerintem bontsuk ketté és legyen vésztartalékod, amihez soha nem nyúlsz. És építs résztartalékot, aminek a funkciója az időközönkénti elköltés.

#9 Nem olvasnak könyvet

Ugye mennyire ismerős? És emiatt mindenki szégyenkezik. Egy olyan társadalmi stigma, amit nem tudunk leküzdeni. “Nem olvasol könyvet? Akkor egy félművelt paraszt vagy” Vagy mégsem?

Olyan információtömeggel érintkezünk nap, mint nap, ami mellett alapvetően nincsen szükségünk az általános tudásunk szinten tartásához könyvet olvasni. Ma már a könyv a specifikus tudás elmélyítését jelenti.

Ne érezd magad butának, mert régen olvastál könyvet. Sokkal inkább válogasd meg, hogy milyen hétköznapi információkat szerzel be. Kezdj el olyan dolgokról olvasni, amik építik az életedet (pl.: pszichológiai oldalak, pénzügyi oldalak, megtörtént események…stb).

#10 Nem sportolnak annyit

Másik előítélet az átlagos emberekkel szemben, hogy nem sportolnak eleget. Meg kell azonban védenem őket! Mi számít egyáltalán mozgásnak? Csak az, amikor felkapod a teniszpántot, szürcsölöd a smooothie-t és kimész adogatni a haverral?

Vagy az is ideszámít, amikor egész nap a gyereked után rohangálsz? Miközben a sportoló embereke megcsinál egy nap 100 darab felülést, addig te óránként 200x hajolsz le a kisgyerekedhez. Melyik a jobb?

Azt gondolom, hogy az átlagos emberek is mozognak, csak a strandizmok helyett másféle izomzatot fejlesztenek. Mindemellett fontos lenne olyan sportot is űzni legalább heti 2 órában, ami kikapcsol és feltölt téged.

#11 Sikertelen emberekkel veszik körbe magukat

Ismerős mondat? Ez az, amin bármelyik sikertréner elismerően csettintene! De tényleg erről van szó? Én lakótelepen nőttem fel egy panelházban. A kertes övezetben élők mindig picit lenézték a lakótelepieket. Aztán ma már a legújabb BMW-k állnak a lakótelep alján, mivel odaköltöztek a pénzes emberek.

Nem szabadna hallgatni azokra, akik azt mondják, hogy “vegyük magukat körbe sikeres emberekkel, mert a többiek csak lehúznak”. Ezt hívjuk érdekbarátságnak. Helyette szerintem érdemes megmaradni embernek és valós kapcsolatokat felépíteni vagyoni és karrierhelyzettől függetlenül.

Ahogyan a panellakók szegénységéből kiburjánzott BMW-k a ház előtt, úgy minden más is múló állapot. A siker relatív és nem mérvadó emberek közötti őszinte kapcsolatban.