Ahogyan a világ exponenciális ütemben fejlődik, úgy lesz képtelen az oktatási rendszer megfelelő léptéket tartani a fejlődéssel. A szociális olló egyre inkább nyílik az iskola és a való világ között. Az embereket az elmúlt évtizedben egyre inkább elkezdte foglalkoztatni az iskolán kívül megszerezhető tudás és élet. Ebben a cikkben arról beszélgetünk, hogyan gondolkodj és gazdagodj az iskolán kívül, milyen összefüggéseket érdemes figyelembe venned?
Gondolatébresztő videó az iskolarendszer legnagyobb problémájáról
Hangolódjunk rá közösen az iskolai rendszer jellemzőire, hogy megértsük, miért fontos megfelelő hangsúlyt helyeznünk az iskolán kívüli fejlődésünkre, miért nem létezik megszerezhető abszolút tudás és mit nem vettünk eddig észre!
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy szükséged van e a paradigmaváltásra a teljes oktatással és önfejlesztéssel kapcsolatban, vagy minden rendben van úgy, ahogyan eddig történt?
Ha válaszod az, hogy semmi nincsen rendben, akkor folytasd tovább az olvasást és gondolkodjunk közösen!
A sikeres emberek a rendszeren és nem a rendszerben dolgoznak
El kell fogadnunk, hogy nem lehet mindenki a következő Mark Zuckerberg. Mégis egyértelműen kirajzolódik, hogy azok az emberek képesek önmagukhoz mérten sikeresebb és elégedettebb életet felépíteni, akik folyamatosan jobbá akarják tenni a környezetüket, fejleszteni szeretnék a rendszert, amiben dolgoznak.
Ha pedig kinőtték a rendszerüket, akkor eljött az idő egy saját rendszer (saját vállalkozás) megalapítására! Itt válik külön az alkalmazotti lét a vállalkozói szellemtől, ezen a ponton dől el, hogy valaki parancsokat végrehajtó vagy parancsokat megalkotó személyiséggel és képzettséggel rendelkezik?
Minden rendszer arra való, hogy egyszer valaki, valahogyan ideját múlttá nyilvánítsa
Hogyan gondolkodj és gazdagodj? Legyenek céljaid, amiket aztán leírsz egy megvalósítási terv formájában!
Egész életünkben azt tanították meg nekünk, hogy a lexikális tudás a legtiszteletreméltóbb és legfontosabb emberi tulajdonságunk a tudás viszonylatában. Ebből a sokgenerációs berögződésből következett, hogy az emberek semmit sem írtak le szívesen, gondolataikat nem írták ki magukból egy megvalósítási terv és célmeghatározás formájában.
Pedig David Allen a GTD (getting thing done) hatékonyságnövelő technika atyja is azt fejtegette az elmúlt években, hogy az emberi agy kifejezetten alkalmatlan az információ raktározására, mint egy könyvtár. Ráadásul a technológiai fejlődés során számos olyan eszközt kaptunk készhez (számítógép, Google), ami miatt egyáltalán nincsen szükségünk az információ raktározására.
Helyette tehermentesítsük az agyunkat azáltal,
hogy mindent kiírunk magunkból. Hiszen az ember feladata a jelenben és a jövőben már nem az információ tárolása, hanem az információ feldolgozása lesz. Tehát a rendelkezésünkre álló információt a lehető legjobban fel kell tudnunk dolgozni, a különböző logikai pontokat össze kell tudnunk kötni és végső soron hasznosan felhasználni!
Fejből tudni valamit nem hatékony. Mert idő és energia az emlékeink közül előhívni és kockázat, mennyire pontos ez az információ. Az igazi hatékonység, amikor idő és energiaveszteség nélkül tudjuk a pontos adatokat egy gépből előhívni és az emberei elme által hatékonyan feldolgozni. Az ember élete új perspektívába került, a nagyobb összefüggések megoldására hivatott.
A dolgokat meg is kell érteni. Nem elég megtanulni
A motiváció trénerek és coach-ok szívesen hivatkoznak mindig a Steve Jobs-okra, Bill Gates-ekre és Mark Zuckerberg-ekre, akik szerintük kibuktak az iskolából és önerőből váltak korunk meghatározó vállalkozóivá, jövőt formáló embereivé.
A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb, hiszen egyikük esetében sem arról volt szó, hogy „hülyék lennének az iskolához”. Sokkal inkább egy felismerés vezetett esetükben ehhez a döntéshez: Az iskolában a rendszer megtanít tudni, de nem tanít a megértésre. Ez pedig egy nagyon fontos felismerés lehet mindenki számára!
Gondoljunk bele, hogy egy vizsgaidőszakban milyen mennyiségű információval kell sokkolnunk az agyunkat, miközben az így megszerzett információ jelentős része minimálisan sem csatlakozik ahhoz az információs sztrádához, ami biztosítaná számunkra az adott témában való elmélyülést aktuális és gyakorlati mélységig.
Keressük a vesztes helyzeteket
Az életben minden élethelyzetben egyfajta befektetést végzünk, ami lehet idő alapú, pénz alapú vagy erkölcsi alapú. Az emberek egyértelműen nyerni szeretnek és az abszolút győztes helyzeteket keresik.
Nem véletlen, hogy az átlagos befektető a tőzsdén rendszerint rossz befektetési döntéseket hoz, miközben ott lebeg a szeme előtt a „gondolkodj és gazdagodj” stratégia. Ennek oka, hogy mindig a felfele ívelő alapokba szeretne beszálni (gondolva, hogy az eddig is jó volt, ezután mégjobb lesz) és a zuhanó alapokból menekül (mivel a zuhanás szerinte negatív és veszteséges).
A siker természete ennek ellenkezője!
Extra cikk: Milyen befektetési stratégiát használjunk nyugdíjbiztosításnál?
Nagyon nehéz szembemenni a megszokott logikával, ami az abszolút győztes helyzeteket keresteti velünk. Ugyanakkor a sikeres emberek pontosan ismerik a befektetés természetét és tudják azt alkalmazni: „olcsón vegyél, drágán adj el”. Gazdagodni ritkán sikerül egy felfele futó befektetési lehetőség esetén, hiszen az igazi nyereség pontosan a felfutás közben realizálódik. Nem véletlen, hogy a sikeres vállalkozók rendszerint keresik azokat a mélyponton levő üzleti lehetőségeket, befektetéseket, amiket aztán sikerre tudnak vinni, újra fel tudnak emelni.
Merjünk veszíteni
Nem létezik abszolút győzelem. Egy befektetés vagy egy élet természetéről kizárólag utólag lehet megállapítani, hogy az a pozitív vagy a negatív tartományba esik-esett e pályája csúcsán és a teljes életfolyamát nézve.
Sajnos a jelenleg érvényben levő iskolai rendszer (gúnynevén akadémikus képző) konzerválta az „abszolút győzelem” intézményét, amit aztán ellátot különféle nevesített minőségjelzőkkel (lásd: érdemjegy). Ezzel az a baj, hogy végtelenül leegyszerűsítette a dolgok megítélését: ha 5-ös vagy, akkor tudod, ha 2-es vagy, akkor nem tudod.
Innentől kezdve pedig egyértelmű, hogy az emberek tudni akarnak, vagyis a rendszerben dolgozva meg akarják szerezni a kitünő minősítést. Mivel egyértelmű a minősítést megszerzésének az útja és kizárólag „egy választ fogad el a rendszer, ami előre meg van írva”, ezért az emberek nem mernek kockáztatni, nem mernek veszíteni.
Meg kell tanulnunk, hogy tapasztalni és fejlődni kudarc útján százszor hatékonyabb, mint a komfortzónán belül maradva teljesíteni a krediteket.
Szakítani kell ezzel a berögzült hozzáállással és áttársítani a különböző jelzőket a dolgokhoz. Vagyis elbukni nem egyenlő a kudarccal és nem minden esetben negatív. Elbukni lehet pozitív a jövőre nézve, tanulságos és cselekvésre ösztönző.
Ne a múltat legitizáljuk, hanem a jövőt fejlesszük
A világ exponenciális módon fejlődik és az elmúlt évszázadban elterjedt abszolút tudást felváltotta a homogén, megkérdőjelezhető tudáshalmaz intézménye. Az iskolai rendszer képtelen ezzel az ütemmel lépést tartani, ami logikus, hiszen jobban belegondolva az alábbi folyamatnak kell végbemenni, mielőtt egy tudás beépül az oktatási rendszerbe:
- a tudás megszületése
- a tudás tesztelése
- a tudás hatásának tesztelése az iskolai rendszerben
- akadémista vita a tudásról
- elfogadás és további tesztelés
- a rendszer legfelsőbb szintű képviselőivel való elfogadtatás-megtanítás
- a tanárokkal való elfogadtatás-megtanítás
- teszt
- bevezetés a rendszerbe
Ha minden egyes pont 1 hónapig tartana, akkor is leghamarabb 9 hónap múlva lehetne átlagosan egy új tudásanyagot beépíteni az oktatási rendszerbe. Gondoljunk bele, hogy egy olyan területen, mint a marketing, ez mit jelentene? Például a messenger botok ismeretének oktatási rendszerbe való átültetésével? Az elmúlt 9 hónapban két fontos esemény is befolyással lesz a botokra: GDPR bevezetése és a Facebook botrány. Ezt pedig jelen pillanatban az iskolában még nem fogják rendszerszinten összekapcsolni a botokkal, hiszen az oktatási anyag mára elavult.
A lényeg, hogy az iskola egy alapot ad, viszont egyre kevésbé képes aktuális tudást átadni, aktuális összefüggéseket rendszerszinten kommunikálni (most tekintsünk el a „jófej” szaktanároktól). A mi feladatunk ennek a folyamatnak a felismerése és az iskolán kívüli tevékenységünkbe való átültetése azáltal, hogy a gyakorlati és naprakész információkat az adott területről önszorgalomból felkutatja (tréningek, szakmai cikkek, szakmai csoportot…stb). Mert végső soron mi a jövőből fogunk él és nem a múlt megvédéséből.
Infografika a világ leggazdagabb embereinek a sikerének a mozgatóiról
Ha hasznos volt számodra a cikk, akkor támogasd a blogot egy kávé árával!: Tetszett a cikk
