Az emberiség egyre inkább „felköltözik” a felhőbe, ami azt jelenti, hogy a világhoz immáron egyre szorosabban csatlakozunk online módon. Kialakult egyfajta függőség, így nem véletlen az a hihetetlen adatsor, miszerint egy átlagos felnőtt naponta 30-40 különböző honlapot néz meg, 1 órát tölt a közösségi média felületein (Facebook, Instagram…stb), 100-nál is több alkalommal nyúl hozzá a telefonjához és legalább 50 alkalommal ellenőrzi, hogy kapott e valakitől üzenetet vagy értesítést. Az biztos, hogy ma már szinte képtelenség összpontosítani a feladatainkra a minket körülvevő infosztráda és impulzuscunami ignorálásával! De akkor mit tehetünk? Hogyan tanuljunk meg összpontosítani?
David Allen (GTD módszer kialakítója) előadásán hallottam még 2,5 évvel ezelőtt, hogy az emberi agy alkalmatlan az adatok tárolására. Ez azt jelenti, hogy minden, amit a lexikális tudás fontosságáról tanítottak nekünk, teljes mértékben szembemegy az emberi agy biológiai-kémiai képességeivel. A technológiai fejlettségünk eljutott arra a pontra, amikor agyunkat rendeltetésszerűen, komplex feladatok megoldására használhatjuk ahelyett, hogy minden adatot megpróbálnánk rajta „tárolni”.
Az applikációk addig növelik a hatékonyságunkat, ameddig hagyjuk
Nagyon fontos megértenünk az applikációk működésének a narratíváját. Mind-mind olyan eszköz, ami elvileg a mi érdekünkben készült el, gyakorlatban viszont végtelenségig képesek megosztani a figyelmünket azáltal, hogy „mindegyik igényli a törődést”. Az életünk nem feltétlenül lett egyszerűbb azáltal, hogy a Snapchat-Facebook-Instagram féle eszközökkel sokkal könnyebben kapcsolatba tudunk lépni a világgal.
Hiszen mindegyik applikáció függőséget okoz, maga az érzés, hogy mások figyelnek minket- érdekesek vagyunk mások számára dopamint termel az agyban, ami pillanatnyi jóérzéssel tölt el minket. Ugyanolyan függőség alakul ki, mint az alkohol vagy dizájnerdorgok esetében. De ugyanez a függőség megfigyelhető az email-applikációk, hatékonyságnövelő programok vagy egyéb, számunkra használatos alkalmazás esetében is.
Rákényszerítjük saját magunkat, hogy az aktuális, koncentrációt igénylő teendőnket megszakítsuk „egy pillantásra”.
Sajnos ez az „egy pillantás” sosem csak egy pillantás lesz. Az egy pillantás jó esetben 5 percre, rosszabb esetben akár fél órára lefoglal minket. Ráadásul a feladatunkra „visszamenet” újra fel kell vennünk a fonalat, át kell szellemülnünk és ott folytatni, ahol abbahagytuk. Ez pedig nem megy mindig azonnal és egyszerűen.
Alakítsunk ki egy rendszert – Hogyan tanuljunk meg összpontosítani?
Az összpontosítás-modellben a legfontosabb, hogy kialakítsuk a saját subrutinunkat, amihez mindig viszsatérünk. Mindennek meg kell lennie az életünkben a helyének, az applikációk alkalmazásához is szükséges egyfajta „menetrendet” kialakítani, ha kontrollálni akarjuk a folyamatot és a továbbiakban nem vagyunk hajlandóak tovább megosztott figyelemmel „működni”!
Nagyon nehezen működik, hogy a telefonodat nyomogatod, miközben a munkára gondolsz és közben hallgatod, ahogyan a gyereked meséli a napját…
Első lépés a „repülő mód” bekapcsolása
Akkor tudunk valamire összpontosítani kellőképpen, ha figyelmünket nem vonja el semmi. A semmi, pedig tényleg semmi legyen. Tegyünk arról, hogy nem kapunk értesítéseket a Facebookról, nem vesszük fel a telefonunkat …stb. Tehát totálisan az uralmunk alá hajtjuk a pillanatot. Érdemes egyfajta „repülő módba” kapcsolni, amihez az alábbi lépéseket biztosan meg kell tennünk:
- a böngészőben bezárni az összes, a feladathoz szükségtelen ablakot (híroldalak, Facebook…stb)
- a számítógépen beállítani lehetőség szerint a „repülő módot” vagy a „ne zavarjanak” módot. Így munka közben biztosan nem látjuk az emaileket és egyéb bejövő impulzusokat
- letisztázni a szeretteinkkel, hogy kizárólag SOS helyzetben hívjanak a feladat (munka) közben
- ismeretlen számról jövő hívást nem felvenni- majd akkor hívod vissza, amikor erre időt szánsz. Így nem szakítják meg a gondolataidat folyamatosan
Tehát tegyünk meg mindent, hogy elkerüljük a felesleges impulzusokat!
Cikk ajánló: Milyen programokat használ egy profi a macbookon?
Második lépés a szubrutin kialakítása
A napi szubrutin nem rossz dolog és a spontaenitásnak sem ellensége. Itt arról van szó, hogy az emailjeidet nem nézed meg percenként, a Facebookra nem mész fel céltalanul. Tehát alapvetően nem töröd meg a napi lendületedet ezekkel a modern „fekvőrendőrökkel”, amik mind megosztanák a figyelmedet.
Megoldásként javasolt kijelölni óránként 5-5 percet, amikor:
- megnézed a Facebook, Instagram…stb dolgaidat
- megnézed az emailjeidet (csak azokat válaszolod meg, amiket gyorsan, fél perc alatt le tudsz rendezni)
- visszahívod azokat, akik kerestek téged és az egyszerű dolgokat lebeszéled, a bonyolultabb beszélgetésekhez pedig visszahívást igérsz
- elolvasod azokat a cikkeket, amik felkeltették az érdeklődésedet
Napi szintű megoldásként pedig fontos lenne kijelölni azokat a konkrét időket (pl.: reggel és délután 5-kor), amikor
- megválaszolod a bonyolultabb emaileket
- visszahívod a komplikáltabb ügyekkel kereső embereket
- aktívan kommentelsz Facebook csoportokban (tehát nem egész nap ad hoc jelleggel kommentelgetsz, mert egy komolyan szakmai párbeszéd egy ilyen csoportban képes egész napra lefoglalni téged és megosztani a figyelmedet)
- elintézed a hivatalos ügyeket, adminisztrációdat
Harmadik lépés a digitális „no signal” menetrendszerinti beiktatása
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az infosztrádán olyan mértékű impulzus ér minket, aminek hatására túlterheljük az agyunkat. Míg pár évvel ezelőtt évenkénti szüneteket tartottak a szakemberek érdemesnek, addig ma már havi „no signal”-ok beiktatását lenne érdemes legalább egy hétvégére megtervezni.
A „no signal” lényege, hogy egy hónapban minimum két napig kikapcsolod a telefonodat, nem nyitod meg a számítógépet, nem nézegetsz semmit a neten és lehetőség szerint semmilyen elektronika közelébe nem merészkedsz. Helyette a családodra és a lelki békédre fókuszálsz.
Mondhatni ezzel tehermentesíted az agyadat és picit visszatérsz a hétköznapi-offline életbe, ami másfajta szabályok és elvárások alapján működik, mint az online tér. Az agyadnak szüksége van arra, hogy időnként mentesítsük a véget nem érő, komplikált feladatokat jelentő információ cunami alól.
Tetszett a cikk? Itt tudsz meghívni egy virtuális kávéra: Érdekel
