Amikor nyugdíjmegtakarításról/gyerekmegtakarításról beszélünk, akkor rendszerint előkerülnek azok a félelmek, amik a jövő bizonytalanságából erednek. Egyszerűen nem tudjuk, mi fog történni, milyen irányba változik az élethelyzetünk. Ez a bizonytalanság pedig nagyban meghatározza kapcsolatunkat a hosszútávú megtakarítás ötletével szemben. Most nézzük meg, hogy milyen módon védhetjük meg saját magunkat és a pénzünket a bizonytalannal szemben?
A cikkben a hosszútávú öngondoskodásra koncepció-, és termékszinten (az egyik) leginkább alkalmas megtakarítási programokat vesszük figyelembe. Kifejezetten olyan termékeket kerestem a cikkhez, amik
- alkalmasak rendszeres, havidíjú megtakarításra változatlan feltételek mellett 15-20-25 évig
- a szolgáltató „esetleges kivonulásával” a szerződésünk nem szűnik meg, kötelező érvénnyel kell fenntartania a jogutódnak
#1 érv – A rugalmas termékkoncepció – hosszútávú megtakarítás, mint megoldás
Jogos a félelem, hogy hiába „tudok ma” havi 50 000 forintot félretenni a nyugdíjamra, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben nem történik a „saját életemben” egy olyan esemény(sorozat), ami miatt a díjat a továbbiakban nem tudom vállalni. Azt gondolom, hogy ilyen esetekben felértékelődik a rugalmas termékkoncepció szerepe, aminek köszönhetően lehetőségünk van a szerződésben vállalt havidíjat:
- Díjcsökkenteni
- Díjmentesíteni
- Díjszüneteltetni
- Díjemelni
A rugalmas termékkoncepció lényege pontosan az, hogy menet közben a szerződésben foglalt lehetőségekkel élve (szerződésenként eltérő) meg tudjuk változtatni a „kötelezettségünket”. Ilyen módon lehetőség van például (a vizsgált szerződésben) 10 évente 4×6 hónap szüneteltetést kérni, aminek a szerződésre vonatkozóan nincsenek „káros mellékhatásai”, pusztán annyi történik, hogy nem fizetjük a havidíjat.
Ugyanígy lehetőségünk van évfordulóra a vállalt havidíjat lecsökkenteni vagy akár megemelni (hiszen az életünk pozitív irányba is változhat). Biztonság szempontjából nyilván sokkal érdekesebb az a lehetőség, amikor a kezdetben vállalt havi 50 000 forintot x év után (akár ideiglenesen) lecsökkentjük havi 15 000 forintra, mert az abban a pillanatban „kényelmesebb megoldást jelent” élethelyzetünkhöz képest.
A díjmentesítés pedig azt jelenti, hogy soha többet nem akarunk befizetni, viszont az addig felhalmozott tőkét meghagyjuk a szerződésben, nem bontjuk fel és úgynevezett „stand by” üzemmódba kapcsolva további befizetés nélkül pusztán a felhalmozott összeget vagyonkezeljük-vagyonkezelik.
#2 érv – Jelenértéken egyre kevesebbet fizetünk
A hosszútávú megtakarításokkal szemben legit aggodalom, hogy az infláció (a pénz értékének romlása) egyszerűen „felzabálja” a hasznunkat. Ennek a folyamatnak az ellensúlyozására szokták azt javasolni, hogy úgynevezett indexálást kérjük a szerződésünkre, azaz évről-évre fizessünk 3-5%-kal többet, mint előző évben.
Logikus, hiszen ha a pénzünk évről évre romlik 3-5%-kal (10-15-20 éves távlatokat megfigyelve), akkor nekünk 3-5%-kal kell(ene) többet befizetnünk, hogy ugyanazt az értéket elérjük, mint amit kezdetben célul tűztünk ki.
Azonban ne felejtsük el, hogy minden igaz és annak az ellenkezője is. Esetünkben a legfontosabb megállapítás, hogyha mindig ugyanannyit fizetünk (nominálérték), akkor jelenértéken évről évre az infláció mértékével megegyező mértékben csökken a tényleges ráfordításunk.
Gondolj bele, hogy mit jelent ma számodra 10 000 forint és mit jelentet 10 évvel ezelőtt 10 000 forint? És mit jelentet ez az összeg 15 évvel ezelőtt? Könnyen beláthatjuk, hogy egyre kevesebbet ér ez az összeg, egyre kevesebb dolgot tudunk belőle vásárolni! Akkor pedig miért gondoltuk azt ezidáig, hogyha minden évben ugyanannyit fizetünk be a megtakarításunkba, akkor a pénzünk egyre többet fog érni? Rejtély!
Ez azt jelenti, hogy…
Amennyiben úgy gondolkozol, hogy minden hónapban x éven keresztül azonos összeget fogsz félrerakni, akkor azzal azt mondod, hogy évről évre kevesebb összeget szánsz a megtakarítási célodra. Amennyiben éves 3%-os inflációval számolunk, úgy a 20. év környékén ez a döntés azt jelentené, mintha ma 50 000 forint helyett 25 000 forint körüli összeget raknál félre.
Az inflációt előre nem tudjuk megmondani. Amíg az elmúlt években alapvetően nem volt infláció, addig 2012-ben például 5% feletti volt. Éppen ezért számoltunk hosszútávon 3%-os átlagos inflációs értékkel.
Ugyanakkor biztonságot nyújt(hat) számodra, mint egy újabb eszköz a kezedben. Vegyük elő a legnagyobb félelmedet, miszerint nem fogod tudni valami miatt kifizetni az általad meghatározott havidíjat (a példában ez 50 000 forint/hó). Az első pontban már megnéztük a szerződésben foglalt lehetőségeket, így például a díjcsökkentést is.
Ha például a havi 50 000 forintos díjat lecsökkentenéd az 5. évben 15 000 forintra (nominálérték) és ehhez veszünk egy 3%-os átlagos inflációt, akkor elképzelhető, hogy a 15 000 forint jelenértéken tulajdonképpen 12 939 forintot jelentene számodra. Tehát ekkora összegnek „éreznéd” a kiadást. Minél hosszabb időben gondolkozunk, az infláció előnye biztonsági szempontból annál innkább felértékelődik. 15 000 forintra visszacsökkentett díj 3%-os inflációval számolva 15 év múlva 9 627 forintnak „érezteti magát”.
A kérdés tehát az, hogy el tudod e képzelni 15 év múlva magadat, amint gondot okoz mai értéken számolva 9 627 forint kifizetése a hosszútávú megtakarítási programodba?
#3 érv – Növekvő fizetés
Optimális esetben (erre semmi garancia nincs) az évek előrehaladtával, szakmai tapasztalatod emelkedésével, a munkaerőpiacon bekövetkezett értéknövekedéseddel párhuzamosan a jövedelmednek is kell(ene) emelkednie. Nem akarok „belekapaszkodni” az elmúlt 1-2-3 évben tapasztalható drasztikus jövedelememelkedésbe Magyarországon, aminek okai nagyon messzire vezethetőek vissza és valószínűleg egy „rendkívüli helyzetnek” az eredménye.
Ettől függetlenül azt gondolom, hogy valamilyen formában mindenkinek a jövedelme (legalább nominálértéken) emelkedik. Az más kérdés, hogy ehhez az emelkedéshez milyen formában viszonyulnak az áremelkedések… Több keresünk, mint amennyivel többe kerül a kenyér?- teszik fel a kérdést mindig a közgazdászok.
Fontos, hogy ezek átlagkeresetek. Így párhuzamban állítva a példával (50 000 forint/hó) egyértelműen nem az átlagkeresetűek mércéjével számítható összegről beszélünk. A magasabb jövedelemmel rendelkezők esetében hatványozottan felértékelődik a [munkában eltöltött idő x szakmai tapasztalat ], így a munkaerőpiacon ezen szegmens képviselői egyre magasabb jövedelemre tehetnek szert.
Ettől függetlenül a táblázatban vizsgált átlagjövedelmek esetében érdemes megnézni azt a példát, amikor 2003-ban Átlag Jakab havi 5 000 forintot tett félre (átlagjövedelmének 5,9%-át) nyugdíjcélra. 13 évvel később két fontos számot határozhatunk meg, amennyiben Átlag Jóska mindig következetesen 5 000 forintot tett félre havonta (nem indexált, nem emelt díjat):
- 2016-os átlagjövedelmének pusztán 2,7%-át teszi félre. Ez 3,2%-os csökkenés önmagához képest.
- 2003-as jelenértéken számolva (feltételezve a 3%-os inflációt) az 5 000 forint 2016-ban számára 3 404 forintot jelent.
Magyarul Átlag Jóska a fizetéséhez képest feleakkora arányban, az inflációhoz mérten majd’ feleakkora összeget tesz félre 2016-ban, mint 2003-ban.
Átlag Jóska számára a reális 2016-ban a kezdeti 5 000 forinthoz viszonyítva havi 10 496 forintos megtakarítás lenne. Ez 2003-as jelenértéken számolva 7 147 forintnak felelne meg a 2003-as 5 000 forint értékéhez képest. Ez 42,94%-os növekedés, miközben a fizetése 219%-kal emelkedett.
Exkluzív tartalom egy csésze kávé áráért: Érdekel