Napjaink egyik legfontosabb társadalmi kihívása a „sikeres emberek” reprodukálása. Valójában honnan kezdődik az értelmetlen és hasztalan másolódás, és mikor ér véget a hasznos tudás újrahasznosítása? Mivel alapvetően mindenki ugyanabban az életmodellben gondolkodik (pénz-karrier-család háromszögben különböző súlyozással maradva), ezért a sikeres emberek tüzetes vizsgálata alapján létrehozott „közös nevező”, akár még hasznos és megfontolandó tanácsként is működhet. A cikkben 10 pontról lesz szó, ami a gondolkodásbeli különbséget hivatott bemutatni és nem egy újabb über-pozitív konzervtudást ad…
#1 Egy újabb probléma, egy újabb kihívás
Minden embernek a saját munkája a legkeményebb, a legfontosabb, a leg-leg-leg. És minden ember úgy érzi, hogy az ő problémája a legnagyobb, a legnehezebb, a legigazságtalanabb. Persze vannak emberek, akiknek az életét több probléma=megoldandó feladat keresztezi, míg másoknak kevesebbell kell megküzdeni.
Nem lehet a problémákat egymással összehasonlítani és végképp nem szabad a másik problémáját hivatkozási alapul venni (mert bezzeg ő sem oldotta meg…). Valójában a sikeres emberek egy probléma felmerülésekor a kezdeti megrökönyödés után átlendülnek a holtponton és újabb kihívásként, megoldandó feladatként értékelik azt.
Mert két dolgot tehetünk minden esetben: hagyjuk, hogy a probléma deaktivizáljon vagy hagyjuk, hogy a probléma proaktivizáljon.
#2 Célok helyett éves tervekben gondolkodnak
Tipikus alkalmazotti mentalitás lehet (sőt a vállalkozók jelentős részére is igaz), hogy célról célra élnek, napról napra. Ehhez van egy nagyon komoly számítási modellem, hogy hova lehet eljutni egy év alatt ezzel a mentalitással, és hova juthatnánk el a nagyobb perspektívában gondolkodással:
- Célról célra gondolkodás
- 1+1=2, 1+1+1= 3, 1+1=2, 1=1
- Perspektivikus gondolkodásmód
- 365×1=365
Ha megfigyeled a két számsort, akkor észreveheted a leglényegesebb különbséget, miszerint a napi mérőszámunk az 1 -amit bizonyos rövid időközönként felhasználva – amiből soha nem fogunk tudni kétszámjegyű-háromszámjegyű értéket produkálni. Második esetben viszont egy évre előre felmérjük a teljes „keretünket” és azzal rendelkezünk. A második számításban már olyan értéket kapunk, amivel lehetőségünk van nagyobb dolgokat-célokat is megvalósítani, és sikeresen elmozdulunk az ingóságok önjutalmazó szintjéről.
#3 Nem lakni, hanem építkezni akarnak
Ha jobban megvizsgáljuk az emberek életmódját, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a legtöbb ember mindig megpróbálja belakni a saját élethelyzetét. Tehát a céljait, elvárásait és lehetőségeit igazítja az adott helyzethez és nem a helyzetet igazítja az elképzeléseihez.
Valójában a legtöbb ember saját életének az albérlője.
Amikor találkozunk egy általunk sikeresnek gondolt emberrel, akkor észrevehetjük az élethez való hozzáállásban való különbséget, ahogyan a másik megpróbálja a saját életét tudatosan felépíteni és alakítani. Az alapvetően és szükségszerűen megfogalmazódott cél ebben az esetben nem a túlélés és stagnálás, hanem fejlődés és megélés.
#4 Minden ember egy új lehetőség
Attól még nem lett jobb soha senkinek, mert bebizonyította, hogy a másik nem jobb-okosabb-szebb valamiben nálunk. Márpedig jellemző attitüd, hogy állandóan magunkhoz mérjük a másikat és szüntelenül azon fáradozunk, hogy bizonyítsuk saját igazunkat, saját erőnket, saját életünk relevanciáját.
De miért nem tekintünk a másik emberre,mint egy értékes erőforrás? Mint egy lehetőség, hogy új perspektívába helyezzen egy gondolatot, egy ötletet vagy a világlátásunkat? Belegondoltál már abba, hogy mennyivel lenne jobb-könnyebb-egyszerűbb az életed, ha magadnál jobb kvalitású emberekkel vennéd körbe magadat és erőforrásként tudnád a másik képességét felhasználni?
Mindig win-win helyzetet kell kialakítani és közösen kitalálni, hogyan tudtok egymásból profitálni.
#5 A döntés az enyém, a felelősség az enyém, az eredmény az enyém
Miért adunk a másik véleményére olyan szinten, hogy azzal a saját belső megérzéseinket tompítjuk el? Miért lehetséges, hogy egy komoly üzleti döntés vagy életmegváltoztató lépés előtt szinte engedélyt kérünk a környezetünktől, és csak akkor vágunk bele valamibe, ha a környezetünk is látta ugyanazt a lehetőséget?
A válasz a felelősség hárítása. A legtöbben nem merik felvállalni a felelősséget , helyette mindenféle egérutat és megnyugtató választ kreálnak maguk köré, hogy a lehető legkényelmesebben tudjanak dönteni. Márpedig az igazi döntés magában hordozza a veszteség kockázatát. Nem véletlenül tartja magát a mondás, miszerint „kockázat nélkül nincsen győzelem”.
Ha képtelen vagy felvállalni mindenkitől függetlenül és mindenkivel szemben a saját véleményedet, akkor valójában nem kockáztatsz semmit. Ha nem kockáztatsz semmit, akkor beálltál a sorba, és soha nem tudsz előbbre kerülni az előtted levőnél.
#6 Nem várnak el túl sokat a másik embertől
Hajlamosak vagyunk a korrektséget összekeverni a hülyeséggel. Tipikus élethelyzet, amikor nem tisztázunk le egy közös munka előtt minden részletet (kinek mi a feladata, ki mennyit keres), hanem reménykedünk abban, hogyha mindent jól csinálunk, akkor a másik majd megjutalmaz érte.
Márpedig ez a fajta „megjutalmazó reflex” nem létezik, nem létezett soha a szabad kapitalizmusban. Mindenki pontosan annyit akar adni, amennyi elvárható. Éppen ezért fontos és létfontosságú képesség minden részletet előre letisztázni, a játékszabályokat minden esetben átbeszélni és pontosan ezeket betartatni. Egyszerűen nem lehet ennél többet várni senkitől, semmilyen helyzetben, mert nagy %-ban fogunk csalódni.
#7 Mernek nemet mondani
Valamiért úgy alakult a magyar kultúrában, hogy a „nem” egy sértő kifejezés. Valakinek valamire nemet mondani pedig kellemetlen, kényelmetlen, sőt kifejezetten progresszív. Ezek mind olyan társított érzések, amiket mindenki el akar kerülni. Ezért pedig nem mernek nemet mondani semmire.
Helyette olyan alternatív megoldásokat fejlesztettek ki az emberek, mint a sunyulás, kifogásolás, hazudozás. Inkább belemennek egy hazug információfolyamba, minthogy a legelső percben a másik szemébe nézve megmondjuk a valódi véleményünket.
Megfordítva a dolgot, valamiért a „szívességet kérni valakitől” azt jelenti, hogy a másiknak kötelező megtenni azt. Mivel azonban nem akarunk-tudunk mindig mindenkinek szívességet tenni és nemet se tudunk mondani, ezért kezdődik a fejvakarság és egymás hülyének nézése. Az élet sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb lenne, ha ettől nem éreznénk magunkat kényelmetlenül és gond nélkül tudnánk bármire nemet mondani.
Gondolj bele, hogy most el kell altatnod a szenvedő háziállatodat. Melyik megoldást választod? Hagyod, hogy napokig szenvedjen és magától hulljon el, vagy pedig megakarod kímélni a borzasztó szenvedéstől és beadsz neki egy fájdalommentes injekciót? Mindig erre a döntésre gondolj, amikor azon gondolkozol, hogy kitalálj egy kamu történetet vagy pedig megmond azonnal, hogy nem.
#8 Mások sikerének örülnek
Valójában elolvashatunk végtelen mennyiségű Coelho bölcsességre felhúzott konzerv tudást, ami ontja magából a pozitív bullshitet, ha valójában még mindig ott tartasz, hogy a másik sikerének nem tudsz önzetlenül és őszintén örülni. Ha képtelen vagy a nyilvánvaló irigység helyett azon gondolkozni, hogy a másik mit csinált jól.
Márpedig mindig azon gondolkozni, hogy ki hogyan csalt,lopott, hazudott, mind olyan negatív és destruktív gondolatok, amik megerősítenek téged a jelenlegi helyzetedben, mint az erkölcsi győztes, aki becsületes, korrekt és szorgalmas. Mintha a becsületesség és a siker megférhetetlen lenne egymás mellett. Most figyelj mit mondok neked erre: NEM
#9 Nem reszketnek az egyedülléttől
Szerintem ok-okozati összefüggés van az egyéni siker és az egyedülléthez való hozzáállás között. Ennek oka, a felelősség és a saját vélemény felvállalásának, és ezáltal egy erős jellem kialakulásának a közvetett hozadék, hogy nincsen szükségünk mások megerősítésére.
Ha pedig ezen megerősítések nélkül is tudunk teljes életet élni, akkor kevésbé félünk attól, hogy egyedül maradunk, azaz nem lesz senki a környezetünkben, aki „engedélyt adna, megerősíteni” valamire-valamiben. Mivel az ember társaslény, ezért ez nem azt jelenti, hogy a sikeres ember szívesen maradna egyedül. Ez azt jelenti, hogy bátran felvállalja minden esetben a valódi véleményét, mert nem fél attól, hogyha ezt teszi, akkor a környezete magára hagyja és emiatt meg kell felelni mindenkinek mindenben.
#10 Az eredményt nem azonnal, hanem tartósan akarják
Pénzügyi területen gyakran tapasztalom az ügyfelek részéről az „azonnali” elvárást egy 15-20-25 éves megtakarítási program esetében is. Tehát az eredmény a saját preferenciáik alapján 1 év múlva akanák látni, holott ezeknek a termékeknek a jellemzője a hosszútávúság és fenntarthatóság.
A „jobb ma egy túzog, mint holnap egy veréb” mentalitás sajnos nem minden esetben érvényes. Vegyük például az autóvásárlást. Hiába akarunk most azonnal autót venni, hogyha ma egy rosszabb autót vehetnénk rövidebb távra, miközben +1 év gyűjtögetéssel már lényegesen jobb autót tudnánk hosszabb távra megvásárolni.
Mindig stratégiában kell gondolkodnunk és elképzelni, hogy hol fogunk tartani az adott dologgal 1-3-5-10 év múlva. Látom magam előtt, hogy a ma megvásárolt autót a kivádalmaimnak megfelelően tudom használni 5 év múlva? Ha nem, akkor mihez akarok vele kezdeni? Tudatos döntés az autócsere, vagy pedig egy „majd meglátjuk” fantazmagória?
Szeretnél megtakarítani?
- Lakástakarékot szeretnék kötni
- Nyugdíjcélra szeretnék félretenni
- Gyerekmegtakarítást szeretnék kötni
Hasznos cikkek számodra:
- [3 érv] – Miért ne féljünk a hosszútávú megtakarítás ötletétől?
- Melyik a legjobb gyerekmegtakarítás 2018-ban?
- Megmutatom, kezdő munkavállalóként hogyan építsük fel a pénzügyeinket és mire érdemes odafigyelni!
Ha fontos számodra a pénzügyi tudatlanság elleni harc, támogasd a munkám havonta egy kávé árával, egy mozijegy árával vagy egy könyv árával.
