„Varga Mihály az atv.hu-nak adott interjújában többek között arról beszélt, hogy az LTP-k állami támogatásának megszüntetése előtti nagy rohamban spekulatív volt az igénybevétel és a hozamvadász szempontok érvényesültek. Gulyás Gergely a mai Kormányinfón azt mondta: vannak információik arról, hogy a törvény hatályba lépését követően is kötöttek állami támogatásos LTP-ket.” Portfolio
Mennyire lehet spekulatív hozamvadászat egy lakástakarék?
Több, mint 10 évig foglalkoztam lakástakarék szerződések megkötésével, így picit fejvakarva olvastam, amikor Varga Mihály pénzügyminiszterelnök úr az utolsó hajrában (okt. 15-16) leszerződött magánszemélyeket spekulánsoknak és hozamvadászoknak látta.
De mitől hozamvadász és spekuláns valaki? Lehet-e spekuláns valaki egy olyan termék esetében, aminek minden egyes pontját törvényi keretek között rögzítették és szabályozták a kötési jogosultságtól kezdve a költségeken át a felhasználhatóságig?
Mire spekuláltak a szerződő ügyfelek?
A lakástakarék egy szocpolitikai és gazdpolitikai döntés
A lakástakarékok legfontosabb jellemzője a vissza nem térítendő és feltételhez alapvetően nem kötött (adószám megléte szükséges) állami támogatás. Ennek célja mindig is a lakosság lakhatási céljainak a megvalósításában való segítségnyújtás volt (vásárlás, építés, bővítés, felújítás).
Nem jogilag, hanem társadalmi szempontból abszolút legit meghatározás azt mondani a részemről, hogy a lakástakarék pontosan olyan szocpolitikai döntés, mint a családi pótlék vagy az év végi nyugdíjprémium.
Ugyanis a regnáló kormány a támogatást pontosan azért nyújtja, hogy valamilyen szocpolitikai támogatást -előnyt adhasson az állampolgárok javára. Ez pedig gyakran nem pénzben kifejezendő, GDP-be beépítendő tétel, hanem egyszerűen szociális szempontokat figyelembevevő „emberléptékű támogatás”.
A spekulációról…
A spekulánsok spekulálnak. De mit jelent ez? Az értelmező szótár megfogalmazásában a spekuláció = 1, üzérkedés, nyerészkedés; önző érdekből fakadó ravasz számítás. Ez alapján az utolsó másfél napon lakástakarékot kötő ügyfelek valóban spekulánsok voltak.
Pontosan ugyanannyira, mint a további 1,4M darab lakástakarékpénztári szerződés birtokosa, akik korábban szerződtek a „nyerészkedés, azaz az állami támogatás begyűjtése céljából”.
Pontosan ugyanannyira spekulánsok, mint a nyugdíjas, aki átveszi az év végi nyugdíjprémiumot.
Pontosan ugyanannyira, mint a család, aki akkor is átveszi a családi pótlékot a gyerekek után, ha alapvetően nincsen szüksége a pénzre.
Fontos tisztázni: a lakástakarékpénztári törvény kimondja világosan, hogy 1 természetes személy csak egyetlen szerződés esetében lehet kedvezményezett és jogosult a támogatásra. Minden szerződő biztosan a hatályos jogszabályokat betartva és kihasználva szerződött azzal a céllal, hogy jogosulttá válljon a támogatásra.
A hozamvadászatról…
A másik nagyon hangzatós jelző, amivel illetve lettek a szerződő ügyfelek. De mit jelent a hozamvadászat? Ehhez az MNB 2016-os kiadványában találtam egy frappáns magyarázatot:
Az alacsony kamatkörnyezet ún. „hozamvadászatra” ösztönözheti a megtakarítókat.A tartósan alacsony kamatkörnyezet a magas kockázatvállalás irányába mozdíthatja az ügyfeleket.
Tehát a hozamvadászat feltételezi a kamatkörnyezet bizonytalanságát és a kockázati szint emelését. Magyarul hozamvadász olyan természetes személy lehet, aki magasabb kockázatot vállal a magyasabb hozam reményében.
21. § (1) * A (2) bekezdésben meghatározott lakás-előtakarékoskodót, illetve a kedvezményezettet – legfeljebb az első tíz megtakarítási év során – a lakás-előtakarékoskodó által az adott megtakarítási évben befizetett betét összegéhez igazodó mértékben állami támogatás illeti meg, amelyet a lakás-előtakarékoskodónak a lakás-takarékpénztárnál – a szerződéskötéskor vagy később – benyújtott kérelme alapján a központi költségvetés évente nyújt. – forrás: lakástakarékpénztári törvény
Egyszerűen nem beszélhetünk hozamvadászatról egy olyan termék esetében, ahol megvalósul az alacsony kockázat – garantált kamat kapcsolata. Ilyen értelemben a szerződőnek nem kell kockáztatnia egy bizonytalan kamatért cserébe.
„8 milliárd forintjába kerül jövőre az államnak” – mondta Varga Mihály
Meglepő módon szó esett a költségvetést terhelő tételről, ami az utolsó másfél napban megkötött 140e lakástakarékpénztári szerződés költségvetési hagyatéka lesz a jövőben.
A 8 mrd forint hatalmas összeg. Nyilván sokan megtették már előttem az összehasonlítást, hogy mennyire bagatel tétel valójában a GDP-hoz viszonyítva, vagy bármilyen stadionfejlesztési program költségvetéséhez képest.
Inkább nézzük meg az érem másik oldalát, azaz a magyar költségvetési szempontból milyen bevételeket jelenthet a lakástakarék? Valóban veszteséges üzletről volt szó?
Egy 10 éves, havi 20 000 forintos lakástakarékpénztári szerződés legfontosabb állami bevételei
10 éves Erste 0159-es szerződés megtakarítása: 3 135 630 Ft
Ebből állami támogatás: 720 000 Ft
Legfontosabb közvetlen tételek:
- ÁFA 27% = 846 620 forint
- Tranzakciós illeték = 6 000 forint
- Vagyonszerzési illeték kedv. nélkül = 125 425 forint
Tehát csak ebből a három tételből összejön 978 045 forint az Államnak a bevételi oldalon, miközben 720 000 forintot fizetett ki. De valójában ennek többszöröse a megtérülés ezeknél a szerződéseknél, hiszen jelentős részben a lakástakarékpénztári szerződésben összegyűjtött önerő adta meg az alapot a lakosságnak, hogy hitelt vegyen fel.
Ha pedig a lakástakarék az önerő, akkor 80%-os finanszírozás mellett 2 db ilyen lakástakarék mellett a felvett hitel összege 25 085 040 forint, ami után a bank fizet majd banki adót és egyéb tételeket.
Ezen felül-mellett a tranzakcióban ténylegesen megmozgatott tőke 31 356 300 forint, amire a megfizetett illeték kedvezmények nélkül 1 254 252 forint + a megfizetett ÁFA 27% további 8 466 201 forint, ami már a költségvetés bevételét jelenti, miközben továbbra is a kihelyezett támogatás összege ebben a példában 2x 720 000 forint = 1 440 000 forint volt.
A lakástakarék az Államnak sokszorosan megtérült. Még az első érvként hangoztatott „medenceépítés” során is megtérült, hiszen ugyanúgy meg kellett fizetni utána az ÁFA-t, tranzakciós adót és emiatt a kivitelező nem tudta elkerülni a számlaadási kötelezettséget, ami a vállalkozói adóvonzatok oldalán jelenthet további bevételeket a költségvetés számára.
Tényleg a „medence” volt a probléma?
Ez egy rendkívül kezdetleges és demagóg érvrendszer kelléke. Ha valóban ez volt a probléma, akkor nemes egyszerűséggel szűkíteni kellett volna a lakástakarék felhasználhatóságának a körét, azaz a listáról lehúzni, ami nem szolgálja a kormány szocpolitikai céljait, elvárásait.
Ugyanígy lehetett volna azt mondani, hogy a családtagok nem ajándékozhatják egymásnak a megtakarításaikat, így „spekulációs céllal” nem tudott volna a továbbiakban több családtag összeállni és GDP-t termelni.
Miért született az utolsó percekben 140 000 lakástakarék szerződés?
Azt gondolom, hogy érdemes elővenni a szokásjog fogalmát ebben az esetben. Be kell látni, hogy egy magas állami támogatással rendelkező termék megszűnése előtt mindenki „házon belülre akar kerülni, aki teheti”, azaz mindenki megpróbált jogot formálni a támogatásra.
Ez nem rosszindulatú cselekvés, hanem az állami kényszerítő hatása által kiváltódott lakossági válasz arra a kérdésre, hogy „mi lesz holnap, lakástakarék nélkül?”.
A lakosság nem akart olyan holnapot, ami lakástakarék nélkül kel fel…
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
- Nyugdíjcélra szeretnék félretenni
- Gyerekmegtakarítást szeretnék kötni
- Hitelt szeretnék felvenni lakásra
Hasznos cikkek számodra:
- Megoldás nyugdíjas éveinkre!- 3. Rész A nyugdíjbiztosításról őszintén
- Megoldás nyugdíjas éveinkre!- 2. Rész
- Megoldás a nyugdíjas éveinkre!- 1. Rész
Én úgy gondolom, hogy túl nagy lenne a vesztesége az ingatlanpiacon, érdekelté vált kormánytagoknak. Szerintem ezzel a húzással a hitelkonstrukciók fognak erősen drágulni, mivel a kínálat óriásit szűkült és azok hosszú lejárata miatt az ingatlanárak és bérleti díjak valószínűleg jelenlegi szintjükön fognak maradni, legalább a szakértők által jelzett ötödik év végéig is akár, ha nem tovább…