Mi az az öt pénzügyi hiba, amit szinte minden harmincas elkövet élete során? Tudtad, hogy a legtöbben reményekkel telve érkeznek meg a harmadik x-be, és mégis ennek az életszakasznak a végére válnak reményvesztetté? Ennek a változásnak okai egészen a pénzig, családig és karrierig vezethetőek vissza. Ezekből mi most a pénzügyi vonatkozást fogjuk megbeszélni, mire érdemes odafigyelni, ha reményvesztett negyvenes helyett egy önmegvalósító negyvenest képzelsz el magadnak!
#1 „ezt adod? ezt adom!”
A harmincévesek tulajdonképpen az élet folyásának a salátástálja. Egy kicsit mindenből van bennük, hiszen már nem fiatalok, de még nem idősek. Már nem szegények, de még nem gazdagok. Már nem újoncok, de még nem öregek. A karrierjüket már nem most kezdték, de még nem értek fel a csúcsra. Már családban gondolkodnak, de még nincsen családjuk (iskolás korú gyerekekre értendő).
Köztes állapotban élnek
A köztes állapot pedig nagyobb felelősséget is jelent, sokkal következetesebb hozzáállást. Máskülönben azon veszik észre magukat, hogy telnek az évnek, felgyorsul az idő és hirtelen a lelkes harmincasból a csalódott negyvenessé alakulnak át.
Ebben a korban nagyon nehéz pénzügyileg józannak maradni, hiszen optimális esetben biztosan felhalmozódott már a költségvetési többlet, azaz pár tízezer-pár százezer-pár millió forinttal több pénz áll rendelkezésre, ami még túl kevés valami nagyobb dologhoz (pl.: saját lakás), de megnyugtatóan elegendő az olyan lazasághoz, mint a „mindent bele balatoni nyarak”, ahol oly könnyen csábulunk el a napi kettő étteremnek és a mérhetetlen költekezésnek.
Egy átlagos harmincas legnagyobb ellensége
ha megpróbál versenyezni a kortársaival, az idősebbekkel és a pénzügyileg kevésbé fegyelmezett fiatalokkal. Meg kell érteni, hogy pénzügyi szempontból ez az időszak a legképlékenyebb, legveszélyesebb , hiszen itt történnek a legnagyobb változások. Mondhatni itt válunk valójában pénzügyileg felnőtté és önállóvá.
Legyen egy terved, egy megvalósítási célod és ahhoz mereven tartsd magadat. Ebben a korban az „ezt adod? ezt adom!” féle utazásokra, éttermekre és szórakozásokra mondjuk nehezebben igent, helyette keressük a jövedelmező kiadásokat (lakás, befektetés, vállalkozás).
Nem is annyira üres frázis: Itt kell megalapozni a saját és családod jövőjét
#2 Karrierválságból stagnálás
Legkésőbb a harmincas évek elejére utolér bennünket a felismerés, „hogyan tovább?”. Úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, mégsem tartunk ott, mint a kortársaink vagy az idősebbek. Az elképzeléseink nehezen valósulnak meg és a legjobb esetben is 20 évre el kell adósítani magunkat ahhoz, hogy egy saját lakásunk lehessen egyáltalán.
Ennek oka pedig gyakran a kényelmes komfortzóna, aminek köszönhetően százszor átgondoljuk, hogy munkahelyet/területet váltsunk-e, merjünk-e egyáltalán kockáztatni és továbblépni. Hiába minden kutatás eredmény, még mindig nem elég ösztönző sokak számára a tény, hogy a rendszeres munkahelyváltás exponenciálisan növekvő fizetést jelent, miközben stagnálni egy munkahelyen egyenlő azzal,
mintha aláírtad volna, hogy a következő évtizedben nem akarsz többet keresni!
#3 Hitelkényszer helyett legyen cél a megtakarítási kényszer
Bárcsak annyi forintom lenne, ahányszor hallottam már éppen „kifutó” hitelesektől, hogy „soha többet” és „bárcsak többet tettünk volna anno félre” mondatokat. A probléma a társadalom közgondolkodásának a legmélyebb bugyraiban uralkodó pénzügyi kultúrális jegyekben rejtezik.
A magyar társadalomban még mindig a hitelkényszer az uralkodó, általánosan elfogadott nézőpont. Ha nem megy valami első nekifutásra önerőből, akkor azonnal segítséget kérünk, hitelt veszünk fel. Mert a legfontosabb a jelen birtoklása, akár a jövő felélése árán is. Nagyon nehéz megérteni, hogy bizony vannak olyan helyzetek, amikor várni kellene, gyűjtögetni és átgondolni a következő lépést.
A hitel nem rossz,
ha okosan és tudatosan használjuk fel. Ugyanakkor a hitel nem jelenthet mindenre megoldást és segítséget. Az az ember, aki az elmúlt 3-5-10 évben nem tudott havi 10 000 forintot sem meghagyni a számlán, de most belevágna egy nagyobb és drágább hitelbe, annak kifejezetten nem való, hiszen hitelkényszerben éli az életetét.
Ha ez az ember mindig tudott volna takarékoskodni, a költségvetésének kötelezően betartandó részét képezték volna a megtakarításai, akkor egyrészt ma kevesebb hitelt, alacsonyabb törlesztést kellene bevállalnia. Ez az ember egyfajta megtakarítási kényszerben éli az életét, aki pontosan tudja, hogy a céljait megtakarítással és pénzügyi fegyelemmel fogja elérni. A hitel pedig könnyítés lehet.
#4 Csak még egy álmot, meg még egyet…
A harmincasok mindig szembesülnek azzal a képtelen helyzettel, hogy már megfelelő hátterük van minden, az elmúlt 30 évben felhalmozódott álmuk megvalósítására. Ilyenkor jogosan vetnek számot magukkal szemben, hogy „miért küzdöttek ezidáig”, ha nem az álmok megvalósításáért.
Ez a tipikus nulladik kapuzárási pánik, azaz a családalapítás és elköteleződés előtti pánikroham, amikor a lehető legtöbb „álmot” meg akarja az ember valósítani, mielőtt még nem késő! Ilyenkor mennek el százezrek videójátékokra, legókra, utazásokra és minden vágyra, ami az adott emberben megfogalmazódott.
Valójában ezek mind pillanatnyi örömet okoznak, amit a legvégén bánunk meg, amikor rájövünk, hogy éppen az első lakásunk önerejét szórtuk szét a „tengerben” teljesen értelmetlenül. Talán ez a mértéktelen önjutalmazó inger az, ami a legnagyobb hibája majd’ minden harmincasnak.
#5 Célról célra akarsz haladni
Ugyan nem hoztam most nektek bizonyításképpen számokat, de el kell fogadnod az alábbi örökérvényű képletet:
pénz+idő=sok pénz
Ez azt jelenti, hogy bizony időre van szükségünk ahhoz, hogy nagy dolgokat érjünk el (tipikus nagy dolog az ember életében: a gyermekei támogatása, saját lakás, gondtalan nyugdíjas évek, jó autó). Mivel jellemzően korlátozott anyagi forrásokkal rendelkezünk, ezért meg kell tanulni a megfelelő arányt kialakítani az erőforrások felhasználása között.
Sajnos a célról célra haladás ebben az esetben nem feltétlenül kifizetődő, hiszen aki a következő 10-15 évben minden pénzét a saját lakásra /hitelre fordítja, annak nem marad elég ideje a nyugdíjra gyűjteni. Mint ahogyan a legtöbb gyerek sem a szülői szándék hiánya miatt nem kapott megfelelő támogatást felnőttként, hanem az idő hiánya miatt. Mire a szülők kifizették a hitelt (amire minden pénzt öszpontosítottak), addig a gyerek felnőtt…
A megoldás, ha a pénzedet felosztod!
A felosztás jelen esetben egyfajta súlyozást is jelent, hiszen 3 cél esetében nem megfelelő a 1/3-1/3-1/3 megosztás. Fontossági sorrendet kell kialakítani és az idő értékével is számolni. Például:
- Saját lakás: 3/6
- Gyerekeknek támogatás felnőttként: 1/6
- Nyugdíj: 2/6
Szeretnél megtakarítani?
- Lakástakarékot szeretnék kötni
- Nyugdíjcélra szeretnék félretenni
- Gyerekmegtakarítást szeretnék kötni
Hasznos cikkek számodra:
- [3 érv] – Miért ne féljünk a hosszútávú megtakarítás ötletétől?
- Melyik a legjobb gyerekmegtakarítás 2018-ban?
- Megmutatom, kezdő munkavállalóként hogyan építsük fel a pénzügyeinket és mire érdemes odafigyelni!
Ha fontos számodra a pénzügyi tudatlanság elleni harc, támogasd a munkám havonta egy kávé árával, egy mozijegy árával vagy egy könyv árával.
