A zsebpénz intézménye az egyik legfontosabb nevelési eszközünk, amivel felkészíthetjük gyermekünket a felnőttkori kihívásokra, mint például kockázatkezelés, pénzügyi fegyelmezettség, stratégia alkotásának a képessége…stb. Ezt lehet jól és rosszul csinálni. Ebben a cikkben ötleteket írtam össze, hogy mikor igen, mikor ne használjuk a zsebpénzt, mint ösztönző.
A gyerekek feladták a zsebpénz intézményét!
Érdekes, amíg a mi gyerekkorunkban zakatolt folyamatosan az agyunk, hogyan lehetne több zsebpénzünk, ötleteltünk, addig a mai gyerekek feladták a zsebpénz intézményét!
“Amikor pénzre van szükségük, mint Ellie-nek, a szüleitől kell kérniük… Nehéz megmondani, hogy a bevételek szülői felügyelése a szülők vagy a tinik ötlete-e. Ha a szülőké, akkor arra utal, hogy a szülők nem hiszik, hogy a végzős középiskolások készen állnak kezelni a saját pénzüket. Vagy talán a tinik rájöttek, hogy több pénzt szedhetnek ki a szüleikből?” – részlet az iGeneráció című könyvből
Én gyerekkoromban úgy akartam több zsebpénzt szerezni, hogy…
1. Nyáron sörös üvegeket gyűjtöttünk
Talán olyan 8-9 éves forma lehettem, amikor a nyári szünetben egyik iskolatársammal bicajjal jártuk a panelrengeteget. Akkor még nagy divatja volt a sörösüveg visszaváltásnak. Eszembe jutott, hogy pár forintot össze tudunk gyűjteni, ha a céltalan bicajozásnak értelmet adunk és a környékről összegyűjtjük az eldobott üvegeket.
Fejben már láttam magam előtt a tízezres bevételeket is. Nagyon lelkes voltam, mint egy igazi vállalkozó, aztán pár nappal később rájöttünk, hogy a kapott 1-5 forintokból nehezen gyűlik össze értelmezhető összeg!
2. Nyaraláson beindítottuk a kézi autómosónkat
Már ötödikes lehettem, amikor a padtársam lehívott a nyaralójukba a Balatonra. Nyílván lazulni megy ilyenkor az ember gyermeke és ökörködni. Valamiért a harmadik nap környékén megláttam a lehetőséget, hogy a szomszédok autóit le kéne mosni egy kis pénzért cserébe.
Nagyon jó ötletnek tűnt, a felnőttek jót mosolyogtak rajtunk, én viszont láttam magam előtt a sikert, pénzt, csillogást. A kis nyári vállalkozásunk 1 autót élt meg, mert nem tudtunk megegyezni az igazságos elosztáson munka és pénz vonatkozásában.
3. Kiskorom óta szerződéseket kötögettem a szüleimmel
Pár hete beszélgettem anyukámmal a gyereknevelésről és elmondta, hogy én mindig vállalkozónak készültem lenni. Bármiben egyeztünk meg, mindig hoztam a kézzel írott kis szerződéseimet, amiben lefektettem a szabályokat.
Így visszaemlékezve tényleg megszületett bennem a felismerés, hogy valamilyen formában mindig igyekeztem előbbre jutni. Éppen ezért szerződést kötöttem mindenre, ami létezik: dolgozatok, takarítás, vagy éppen „mostmár a saját szobámban alszok, ha…”
4. Pénzben kártyáztam apukámmal és az öcsémmel
Azok a snapszer partik. Ezt talán még a feleségem sem tudja a gyerekkoromról, de nagyon szerettem pénzben kártyázni apukámmal és a testvéremmel. Mindig abban reménykedtem, hogy majd így sikerül annyi pénzt összekártyázni, hogy tudjak belőle venni kosárlabda matricákat (99 forint volt egy csomag). Tök jól szórakoztunk és mellette megvolt az izgalom a játékban.
Persze szívem mélyén tudtam, hogy a legvégén apukám úgyis elosztja igazságosan a pénzt kettőnk között. És az is nyílt titok volt, hogy akkor van baj, ha a tesóm jó sorozatban van. Ugyanis anyukám tanácsára elég érdekes stratégiát folytatott. Beszállt a játékba, hirtelen sokat nyert (mert én szerettem nagyot kockáztatni), aztán kiszállt a „majd” összes pénzzel. Mi meg ott maradtunk apukámmal és pislogtunk egymásra.
A zsebpénz a gyerek önálló felelőssége
Azt gondolom, hogy a gyermekünknek meg kell adni azt a szabadságot, hogy azt kezdjen a pénzével, amit szeretne. Nem szabhatjuk meg, hogy csak erre, meg csak arra költhetjük el a pénzét. Viszont adhatunk tanácsot. De fel kell készülnünk lelkileg, hogy a gyerek (pont úgy, mint mi) is hozhat rossz pénzügyi döntéseket és akár elbukhat mindent.
Szülőként a mi feladatunk nem a védőháló megteremtése, hanem a megfelelő támogatás és a magyarázat, ok-okozati összefüggések szolgáltatása. Ne akarjuk mindenáron megvédeni a gyerek pénzét. Mi adjunk választási lehetőségeket és hagyjuk, hogy ő döntsön a pénz sorsáról akár jól, akár rosszul.
Érdekes történet
Az első könyv, amit a saját pénzemből vettem, még azelőtt volt, hogy olvasni tudtam volna. Ott álltunk a Skála könyvsorán és nézelődtem. Persze, hogy valami színes-szagos könyvet szerettem volna venni, amire nem volt elég pénzem. Apukám meg győzködött, hogy megvegyem azt a zöld borítású – kutyás-történetes könyvet, amiben voltak képek és nagyon sok szöveg. Mondván, majd ez jó lesz és érdekes. Meggyőzött, noha soha nem olvastam bele, de megvan a mai napig. Mi lett volna, ha valami, felnőtt fejjel hülyeséget veszek belőle?
Hogyan adjunk zsebpénzt?
A legfontosabb, hogy következetesek legyünk, de mégis szeretettel álljunk a zsebpénz intézményéhez is. Hiszen a gyermekünkről van szó és nem egy banki ügyfélről. Időnkénz nyugodtan lehetünk cinkostársak és lehetünk lazák. Gyakran egy ilyen pillanat sokkal többet számít, mintha végig következetesek és szigorúak lennénk!
Az alábbiakban ötleteket szedtem össze, hogy a zsebpénzt milyen módokon lehet játékossá tenni, mégis nevelő célzatúvá!
1. Válasszon ki 4 tantárgyat
Nagyon fontos, hogy a gyerek válasszon ki 4 tantárgyat és ne te! Ezt az ötletet egyik hozzászólásában adta György, aki a gyermekeinek ez alapján ad az ötösökért 500-500 forintokat. Ezzel motiválja őket a specializációra és a teljesítményre.
Nagyon okos ötlet. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy a tantárgyválasztás előtt minden nyáron szánjatok időt a „mini szakosodásra”, azaz a tantárgyakat ne nehézségi fok szerint válassza ki a gyermek, hanem életkori „szintjéhez” mérten tudatosan, attól függően, hogy mi érdekli, „mi szeretne lenni, ha nagy lesz”.
Teháta rajz, ének, tesi kombinációk helyett kerüljön előtérbe egy összefüggőbb lista, ami egymásra épül majd a jövőben. Azért fontos az évenkénti felülvizsgálat, mert a gyermekünk érdeklődési köre is változik.
2. A házimunkára jár vagy nem jár a zsebpénz?
Érdekes kérdés a házimunka, hiszen egyrészt a gyerekek (se) szeretik, másrészt tökéletes nevelési célzattal, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk alázatot, fegyelmet tanuljon, illetve kialakuljon benne a saját életterének tisztántartási igénye, ami felnőtt korban is hasznos lesz.
Azt gondolom, hogy a saját szobáját rendben tartani egy zsebpénz-mentes, kötelező elem, amit meg kell csinálni. Viszont a lakás más részein való ténykedés máris lehet egyfajta zsebpénzfüggő „munkaviszony”, hiszen ez már pontosan olyan extra, amiért jár az ösztönzés.
3. Alappénz mindenkinek jár
Nagyon fontos, hogy a gyermekünk számára biztosítsuk a lehetőséget, hogy havonta egy fix összeggel tudjon tervezni, gyűjteni, számolni. Ebből fogja megtanulni a különbséget az apró kiadások és a nagy kiadások között. Ebből fogja megtanulni a pénzügyi fegyelmet és a célok eléréséhez szükséges készségeket (pl.: ma nem veszem meg ezt, hogy holnap legyen pénzem arra).
Pontosan le kell fixálnotok, hogy az alappénzt mire adjátok és mire nem. Tehát ebből kell magának ételt vennie, ruhát venni vagy szórakoznia? Adsz külön pénzt ruhára vagy szórakozásra? Húzzátok meg a határokat és azon belül adjatok teljes szabadságot. Ezen belül ti véleményt mondtok és nem betartandó tényeket.
Tipp: Amikor odaadod a gyerekned a pénzt, akkor használd ki az alkalmat, és minden alkalommal beszélgess vele a pénzről. Ilyenkor figyel és érdekli a dolog. Kérdezd meg, hogy mihez kezd majd a pénzzel, amit kapott! Örömme el fogja mondani neked!
4. Nyisd meg a papa-bankot!
Itt persze nem arra gondolok, hogy zálogosítsd el a gyerek szobáját vagy vedd el a játékait nevelő célzattal, mint a behajtó. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyerek pénzét ne „csak úgy” egészítsd ki, hanem tudatosan alakítsd ki benne a „megtakarítással kamatot kapok” ösztönt.
Egyezzetek meg a kamatban és gyakoriságban. Havonta fizetsz kamatot? Félévente? Évente? És mekkora a kamat? Ha jó papa-bank akarsz lenni, akkor nem adhatsz akkora kamatot, mint egy bank (0,1%).
Életkorhoz igazítva kell pénzt adnod. Minél fiatalabb a gyerek, annál látványosabb eredményt kell elérnetek a kamatokkal. Hiszen csak így kap rá az „ízére”. Minél jobban érti ezt a játék, annál inkább lehet csökkenteni a kamatokat, hogy menet közben megtanulja a legfontosabb leckét: „senki nem akar neked ingyen pénzt adni”.
5. Ne vesztegessünk, hanem motiváljunk
Sok szülő ott rontja el, hogy alapvető dolgokra is pénzt ígér. Vagy éppen a zsebpénzzel akarja megvesztegetni a gyereket, mondván ez a „könnyebb út”. Ilyen módon soha nem ígérnék pénzt a gyerekemnek, hogy elolvasson például egy könyvet.
Gondolj bele, hogy mi a motivációja ebben az esetben? Hát nem az olvasás szeretete, hanem a pénz. Aki pedig kényszerből olvas, az mégjobban megutálja az egészet és a jövőben mégkevésbé lesz kedve hozzá. Helyette adj a kezébe olyan könyvet (pl.: Harry Potter), amit élvezettel fog olvasni.
A hajam az égnek áll, amikor meghallom, hogy valaki meg akarja vesztegetni a gyerekét egy ajándékkal vagy extra zsebpénzzel, csakhogy jól viselkedjen! Ez nem a megfelelő eszköz, hiszen érdek-függőséget alakítasz ki, ami semmiképpen nem nevezhető pozitív jelenségnek.
Tanítsd meg a pénzügyi szabályokat a gyerekednek
Az 50-30-20-as szabály gyerekeknek (a felnőtteknek klikk a cikkre)
Miről szól ez a szabály? A pénzed 50%-ából élj, 30%-ából szórakozz és 20%-át spórold meg. A gyerekeknél egy picit ez a szabály máshogyan alakul, így érdemes egyszerűsíteni, mivel nem kell az „életre költeniük”, hiszen normális esetben nincsen lakhatási és étkezési költségük.
Vezesd be a 70-30-as szabályt első lépésként. Azaz az első időszakban a zsebpénz 70%-át el kell költenie a gyereknek, a 30%-át félre kell tennie. Ezzel az alapvető kíváncsiságát és szabadság iránti vágyát kielégíted, mégis az első perctől fogva megtanul megtakarítani.
Ha rákényszerítenéd arra, hogy minden pénzt tegyen félre, akkor sosem szeretné meg ezt, hiszen negatív élményként élné meg, hogy kap pénzt, de nem költheti el. A megtakarítást fokozatosan kell bevezetni, az arányokat folyamatosan emelve.
Biztonsági tartalék kialakítása
Képzeld el, hogy a gyereknek is szüksége van biztonsági tartalékra. Ezt játékosan is meg lehet neki tanítani, hogy aztán felnőtt korban is alap legyen számára a likvid tőle felhalmozása, min. 6 havi tartalék rendelkezésre állása.
Kérdezd meg tőle:
– „Mi van akkor, ha valamelyik nap meglátsz egy nagyon jó játékot a boltban, de nem tudod megvenni, mert nincsen rá elég pénzed? Szeretnéd tudni, hogyan vehetnéd meg?”
– „igen”- mi mást válaszolhatna egy ilyen irányított kérdésre?
– „Nincsen más dolgod, mint a zsebpénzedből minden 1 000 forintból 100 forintot félretenni (vagy, amit jónak gondolsz szülőként arányt mondani) a malacperselybe és nem hozzányúlni. Ezt a pénzt azért gyűjtöd, hogyha hirtelen látsz valamit, ami sokba kerül, akkor meg tudd venni”
Nem a pénztárcában tartjuk az összes pénzünket
Nemcsak gyerekek, de felnőttek is hajlamosak elkövetni azt a hibát, hogy minden pénzüket maguknál hordják. Ez egy viszonylag könnyen kezelhető probléma, ha időben foglalkozunk vele.
A gyerekek nagyon imádják a pénztárcát, ami ilyen felnőttes dolog. Adjunk nekik ajándékba és ügyeljünk arra, hogy ne hurcolásszák magukkal az összes pénzüket. Kizárólag annyit vigyenek, aminek az elvesztése nem fájna…
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
- Lakástakarékot szeretnék kötni
- Nyugdíjcélra szeretnék félretenni
- Gyerekmegtakarítást szeretnék kötni
- Hitelt szeretnék felvenni lakásra
Hasznos cikkek számodra:
- Hogyan használd a „borítékos pénzügyi rendszert”?
- Családi költségvetés ingyen- gazdálkodj okosan
- A biztonsági tartalék 3 szintje
Adj értéket az értékért cserébe, azaz ismerdd el a blog minőségét havi 1 dollár támogatással!
