Szerző: Szarvas Norbert | márc 13, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog
Pár napja volt egy érdekes beszélgetésem egy anyukával, aki szeretne valamilyen gyerekmegtakarítást indítani a gyermekének. Abban még semmi meglepő nincsen, hogy valamit szeretne kötni. Viszont közgazdaságtanilag már értelmezhető anyagi károkat okozott saját magának és a gyermekének azáltal, hogy 1 éve „gondolkodik ” a gyerekmegtakarításon. Azt azonban ő maga sem tudta pontosan definiálni, hogy min gondolkodik ennyi ideje konkrétan.
Sokan azt hiszik, hogy egy évnyi „gondolkodással” csupán 1 évnyi hozamot veszítenek el, ami havi 20 000 forint esetében pár ezer forintos, elhanyagolható tétel. Valójában ennél sokkal többről van szó…
Az elmaradt befizetések, mint veszteség a gyerekmegtakarításon
Tegyük fel, hogy szeretnénk a gyermekünknek 18 éven keresztül gyűjteni, kezdetben havi 20 000 forintot, amit évente 5%-kal (indexálás) megemelünk. Ha egy évvel később indítjuk el a megtakarítási programot, akkor alapvetően 17 évig fogunk pénzt gyűjteni, míg 16 évig indexálódik a szerződésünk a 17 helyett. Ez két helyen is „összegveszteséget” okoz számunkra:
- Az szerződés elején 1 évvel később indul a befizetés, tehát 12×20 000= 240 000 forinttal biztosan kevesebbet fizetünk be
- A szerződés legvégén 1 évvel kevesebb ideig „tud” a szerződésünk indexálódni, ami azt jelenti, hogy kb. 26 200 forinttal fizetünk be kevesebbet, mivel 18 helyett 17 évig gyűjtöttünk, amiből 16 évig indexáltunk
A teljes összegvesztésünk, ami ennél a gyerekmegtakarításnál az elmeradt befizetésekből ered: – 266 194 forint
Az elmaradt haszon mértéke
A felvezetőben már leírtam azt a néphiedelmet, miszerint 1 évnyi halogatással 1 évnyi kamatot/hozamot veszítünk, amit az adott évben relizálnánk. Így a veszteségünk mértéke elméletben pár ezer forint lenne ekkora összegű befizetés mellett. Ez pedig vállalható. A probléma ott kezdődik, hogy nem ez lesz a mi hozamvesztésünk, hiszen
a gyerekmegtakarítás egy évvel rövidebb ideig fut (18 helyett 17 évig), azaz a teljes pénztömeg a legvégén 1 évvel kevesebb ideig termeli nekünk a pénzt, ha feltételezzük a gyerekmegtakarítás esetében elérhető hozamot.
Tehát abban az esetben, ha ilyen futamidő mellett 1 éve azon gondolkozunk, hogy kössünk e szerződést vagy ne kössünk szerződést, azzal gyakorlatilag a futamidő végére elmaradt haszonként realizálhatunk egy közel 10%-os veszteséget, hiszen a sok pénz tud jobban hozamot termelni, így egyáltalán nem mindegy, hogy a „sok pénznek” a végefele mennyi ideje van ezt megtenni.
Mit jelent ebben az esetben ez az egy év halogatás?
- 5 évnyi alapdíjunk mértékét (240 000/év)
- A tényleges hozamunk 1/3-ad részét
- Az összes befizetésünk 14,8%-át
Az idő ellenünk dolgozik, mert egyre kevesebb információ birtokában kell döntenünk
A viselkedési közgazdaság legfontosabb kiindulópontja többek között, hogy az ember alapvetően nem racionális döntést hoz meg, hanem érezelemalapút. Ebből kiindulva az anyuka – aki egy éve halogatja a gyerekmegtakarítás megkötését – vélhetően valamilyen negatív érzelmi behatás vagy gondolat miatt, akár félelemből nem lépi meg azt, amit racionálisan belegondolva szükségesnek és indokoltnak gondol.
Viselkedési közgazdaságtan az egyének gazdasági viselkedésével foglalkozik, az egyéni döntések és cselekvések mozgatórugóit kutatja. Mivel a döntések mögötti szabályok zöme pszichológiai jellegű, így ez a tudományterület „közgazdaságtan és pszichológia” néven is ismert. A viselkedési közgazdaságtan által feltárt szabályok sokszor különböznek a neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett viselkedési szabályoktól, ezért gyakran a két szabályrendszert szöges ellentétbe állítva mutatják be. – Közgazdasági Szemle, LVI. évf., 2009. június (495–525. o.)
A félelem nem rossz, azonban az idővel, amit kinevezünk „gondolkozási időnek”, alapvetően ártunk saját magunknak és rontjuk az esélyeinket azzal kapcsolatban, hogy valóban jó döntést tudjunk meghozni. Ennek oka egy gyerekmegtakarítás esetében lehet a…
- a szerződés bonyolultsága
- a szerződés természete
- a szerződés hossza
- a szerződés megérthetősége
Azaz összegezve
a szerződést akkor van a legnagyobb esélyünk megfelelő mértékben megérteni, ha aktívan foglalkozunk vele és minden információt (szerződés elolvasása, tanácsadóval való konzultáció…stb) a lehető legrövidebb időn belül összegzünk. Ugyanis ekkor még „frissek” az emlékek, az agyunk rá van állva a témára és sokkal jobban átlátjuk az egész folyamatot. Azonban a napok, hetek, hónapok elteltével egyre inkább halványulnak ezek az információk, egyre nehezebb átlátni a teljes folyamatot -hiszen nem vagyunk szakértők.
Ez pedig bizonytalanságot szül bennünk, ami hamar átalakul kétellyé és végül félelemmé. Szépen lassan meggyőzzük magunkat, hogy még több időre „van szükségünk” és halogatjuk a döntés meghozatalát. A halogatás a nyilvánvaló anyagi veszteségek mellett irracionális döntéshez is vezethetnek, hiszen a bizonytalanság miatt egyre kevésbé képes ez az anyuka a jó döntést meghozni, egyre inkább fog „hasból dönteni”, azaz aktiválja az érzelemközpontját, amit egy szimpatikus ügynök vált ki belőle- elfedve a szerződés esetleges hátrányait.
Ha hasznos volt számodra a cikk, akkor támogasd a blogot egy kávé árával!: Tetszett a cikk
Ha te dönteni szeretnél és keresed a gyerekmegtakarítást, akkor töltsd ki!
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. március 13. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | márc 7, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, tippek&trükkök
Amikor a pénzügyi kultúráról beszélünk, akkor érdemes megnézni Átlag Jakab attitüdjét a pénzügyeivel szemben. Tulajdonképpen megtakarításokban vagy hitelekben gondolkozik élete során? Hogyan építette fel az életét saját maga körül? Az egyértelmű, hogy mindenki vágyik a megtakarítás szemlélet szerinti életre, de a folyamatos kifogások és önámítás közepette megragad a hitel szemléletben felépített életben, ahonnan már nagyon nehéz kitőrni. A cikkben végigvesszük a két szemléletmódnak a jellegzetes eltéréseit!
Hitel szemlélet: Úgy érzi, hogy a jövedelmében képtelen lenne megfelelő megtakarítást felhalmozni. Hitel nélkül soha nem jutott volna előbbre az életben, így sosem volt igazán választása ezzel kapcsolatban. Előbbre akar jutni, ezért hitelt vesz fel mindig. A törlesztést viszont mindenáron kifizeti akkor is, ha menet közben megemelkedik 10-20-30%-kal a havi fizetendő. Hitelből számítja a megtakarításait.
Megtakarítás szemlélet: Aki ebben a szemléletben próbál az élni, az ugyanúgy felveszi a hiteleit indokolt esetben, viszont sokkal tudatosabban készül fel a hitelfelvételre, megtervezve a lépéseit- biztosítva egy erős hátországot (biztonsági tartalék). Számára a hitel nem egy kötelezően rossz dolog, hanem egy eszköz, amit okosan felhasználva a javára válhat. A megtakarításaiból számítja a hiteleit.
#1 Megtakarítási képesség
Hitel szemléletben:
Azt figyelhettük meg, hogy az ebben a szemléletben élő emberek folyamatosan hivatoznak kilátástalan helyzetükre, alacsony jövedelümkre. Maga az „alacsony jövedelem” relatív, hiszen soha semmi nem elég, mivel ugyanazt érzi a 200 000 forinttal rendelkező, mint az aki 500 000 forintot keres havonta. Éppen ezért szemléletmódról beszélünk, ami szinte teljesen független az anyagi helyzettől.
Amikor nincsen hitel, akkor éppen nullára jön ki a családi költségvetés az adott hónapban. Ha hitelt szeretnének felvenni (megvan a kényszerítő motiváció) , akkor pedig úgy alakítják a kiadásokat, hogy mindenáron ki tudjá fizetni a havi törlesztést. Ők ezt úgy hívják, hogy „meghúzzák a nadrágszíjat”, a valóságban viszont optimalizálják a kiadásaikat.
Mivel a kiadások optimalizálása (amiből teremtődne a megtakarítani való összeg) negatív felütéssel rendelkezik, éppen ezért semmi semkészteti az ebben a szemléletben élőket, hogy hitel nélkül is végrehajtsák az optimalizálást és a bank helyett saját maguknak tegyél félre a jövőbeni havi törlesztőnek az összegét.
Nagyon érdekes megfigyelni, ahogyan tiltakoznak a megtakarítási képesség ellen, miközben kis túlzással korlátlan számú hitel felvételére vannak berendezkedve, amit bármi áron kifizetnének. Tehát holnaptól hajlandóak havi 80 000 forintos extra kiadást bevállalni (havi törlesztő), de tegnap még képtelenek voltak 10 000 forintot is félretenni.
Megtakarítás szemléletben:
A kiindulópont mindig egy optimalizált családi költségvetés, ami nem összetévesztendő a „nadrágszíj meghúzásával”. Attól még élhetnek pazarló életet az emberek, hogy megtakarítás szemléletben tengetik mindennapjaikat. Viszont hatalmas különbség, hogy ebben a szemléletben a megtakarítás azonosult a „sárga csekkel”, tehát egy olyan havi kiindulópont, amint mindenáron be kell fizetni, és a fennmaradó összegből lehet a hónapot megtervezni.
Éppen ezért számukra nem kérdés, hogy minden hónapban „saját maguk számára is fizetik a hiteltörlesztést”, azaz azt az összeget, amit akkor is kifizetnének, ha hitelt kellene felvenniük. Előnye ennek a szemléletnek, hogy mindig rendelkezni fognak megfelelő biztonsági tartalékkal, illetve pontosan látják, hogy mekkora hitelt tudnak bevállalni.
Hiszen a hitel törlesztőjének a mértékét nem önámítással és ígérgetésekkel („mostantól jobban odafigyelek”) számolják ki, hanem a múltból és tényekből indulnak ki, azaz az elmúlt időszakban ténylegesen mekkora szabad jövedelmet (amiből a törlesztés is megtörténik) voltak képesek elkülöníteni a havi kiadásoktól.
#2 Eladósodási hajlandóság
Hitel szemléletben:
Nem örökérvényű megállapítás, azonban egy sormintából már kikövetkeztethető és megfigyelhető, hogy tipikusan a hitel szemléletet alkalmazók fognak jobban eladósodni. Ez valahol logikus is, hiszen ebben a szemléletben a megtakarítás, ezáltal a biztonsági tartalékképzés másodlagos tényező, egyáltalán nem elég fontos ahhoz, hogy következetesen megvalósítsák.
Mivel soha nincsen megfelelő megtakarítás, ezért soha semmit nem tudnak önerőből megvásárolni. Tehát saját magukat kényszerítik bele a folyamatos hitelfelvételbe. A pénzügyeiket is ennek a folyamatnak rendelik alá és a kamatokat ahelyett, hogy megtermelnék, a banknak adják oda.
Megtakarítás szemléletben:
Természeténél fogva ez a szemlélet többek között alkalmas arra, hogy a lehető legmagasabb önerőhányaddal a lehető legalacsonyabb hitelösszeget vegyék fel. Ez többek között lényegesen kevesebb megfizetett kamatot jelent és kevesebb hitelt. A kevesebb hitelt azért jelenti ez a szemléletmód, mivel a megtakarításoknál fogva egy elromlott hűtőgép megvásárlása önerőből egyáltalán nem okoz gondot, nem kell a bankot bevonni az ügyletbe.
Mivel mindig gondoskodnak a fizetésükhöz mérten reális megtakarításról, éppen ezért szinte soha nem ütköznek likviditási probléma. A hitelfelvétel esetében pedig egy nagyobb beruházásnál (autó, lakás) könnyebb szívvel mondják azt, hogy várnak 5-8 hónapot és addig még gyűjtenek, mint a hitel szemléletű emberek. Ennek oka, hogy a megtakarítási szemléletben élők már bebizonyították saját maguk számára, hogy „könnyen tudnak félretenni”, tehát működik a rendszer. A másik csoport viszont nem mer ilyen megkötéseket használni, ugyanis fél attól, hogy eddig sem sikerült félretenni, ezután sem fog sikerülni.
#3 A realitáshoz való viszony
Hitel szemléletben:
Ez sem örökérvényű megállapításhoz, de szépen kirajzolódott az elmúlt években , hogy azok az emberek, akik nem képesek mindenféle kényszerítő motiváció nélkül megtakarítani, sokkal könnyebben túlértékelik saját financiális helyzetüket, sokkal könnyebben felvesznek magasabb hitelt.
Hányszor fordult már elő a világtörténelemben, hogy valaki bement a boltba megvásárolni valamit valamit hitelből, aztán mire kijött, addigra a hitelösszeg sokkal magasabb lett? Ennek oka, hogy ezen a ponton a birtoklási vágyunkat akarjuk kielégíteni, mondhatni „rápörgünk” a dologra és mindenáron a megvalósításon dolgozunk. Az azonnali „jutalom” eltompítja a realitást mérő receptorainkat-belső hangunkat és sokkal könnyebben aláírunk drágább szerződéseket.
Aláírjuk, hiszen ezidáig sem volt releváns tapasztalatunk a megtakarítási képességünkről, így pedig ami a kezünkben van ezen a ponton, az nem más, mint egy ígérvény a jövőre nézve, hogy majd jobb lesz. Ezt az ígérvényt pedig annyiszor írjuk át, amennyiszer akarjuk. Mit számít már pár ezer forint extra havi törlesztő, ha cserébe jobbat kapunk? Majd megoldjuk ezt is…
Megtakarítás szemléletben:
Mindig azt a pénzt a legnehezebb elkölteni, amit már megkerestünk. Hiszen ezen érezzük a verejtékünket és erről tudjuk pontosan, hogy mit kellett cserébe megkeresnünk. Mivel 1-1 vásárlásnál alapvetően a megtakarításunkat is „bedobjuk” a közösbe, éppen ezért sokkal megfontoltabbak leszünk, hiszen nem akarjuk elszórni ezt az összeget.
Ilyenkor sokkal határozottabb célokkal érkezünk a boltba, sokkal jobban ismerjük a határainkat és nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy a szabad jövedelmünk egy részét továbbra is megtakarításba tudjuk helyezni. Magyarul egyáltalán nem cél a szabad jövedelem 100%-os leterhelése a hitel miatt.
Miközben a hitel szemléletben élő emberek a jövőbeni reményekből táplálkoznak, addig a megtakarítás szemléletet alkalmazók számára a múlt tapasztalata a viszonyítási pont. Sokkal nehezebben vesznek fel „több hitelt magasabb törlesztéssel”, sokkal jobban eltompul a „birtoklási vágy”, hiszen már most is birtokolnak. Birtokolják a saját megtakarításukat!
Te melyik típus vagy?
Ha hasznos volt számodra a cikk, akkor támogasd a blogot egy kávé árával!: Tetszett a cikk
Szeretnél nyugdíjcélra megtakarítani? Töltsd ki!
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. március 07. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | febr 27, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, info, tippek&trükkök
Az idő a legfontosabb, legértékesebb erőforrásunk. Az idő, amivel nem rendelkezünk, maximum behatárolhatjuk. Nagyon érdekes megnézni, hogy mennyire különböző módszerekkel határoljuk be. Az átlagos emberek januártól decemberig gondolkoznak éves szakaszokban, a cégek negyedéveket határoztak meg, az egyetemisták pedig szemesztereket. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a pénzügyeid esetében mért időt hosszabbítani vagy rövidíteni szükséges? Inkább koncentráljunk nagyob egységekre vagy a fókusz inkább az apróbbakon legyen?
Az idő értéke
Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86 400 forint kerül a számládra!
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használsz fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni?
Természetesen használd fel MINDET!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ.
Minden reggel 86 400 másodperccel gazdagabbak vagyunk.
Minden este lenullázódik, elvész, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez.
Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy másodperccel sem.
Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden este felégeti a maradékot.
Ha elmulasztod felhasználni, az aznapi betéted értéke elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap.
A jelenben kell élned, a mai betétet használva.
Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni.
Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki ezüstérmet nyert az Olimpián.
Forrás: http://alpha-dit.blogspot.hu/2011/01/az-ido-erteke.html
Az ötéves időtáv csapdája
Az idősebbek emlékezhetnek az ötéves tervgazdálkodásra. Nem lehet véletlen, hogyha az elmúlt 20 évben bármikor megkérdeztünk egy ingatlantulajdonnal nem rendelkező magyart arról, hogy mikor szeretne saját lakást, akkor kivétel nélkül mindenki azt válaszolta, hogy „5 éven belül”. Ennek ma már biztosan praktikus oka van, hiszen statisztikák szerint egy átlagos magyar az átlagos fizetésével 10,5 év alatt képes Pest megyében saját lakásra összegyűjteni a teljes vételárat.
Ez már akkora összeg, amit nem feltétlenül szabad ezernyi részegységre elnyújtani, hiszen az egy végeláthatatlan útnak venné a kezdetét. Helyette „kellemesebb” érzés azt gondolni, hogy „elég egyszer vagy kétszer átélnem az 5 éves tervet” és akkor elértem a célt. Magyarul az agyunkat becsapjuk azáltal, hogy a problémát nem 5×365= 1 825 nap alatt akarjuk 1 825 feladatba csomagolva megoldani, hanem 1×5 év alatt egyetlen egy feladatként.
A probléma ott kezdődik, hogy nem mindenre az ötéves terv a megoldás
Ha akarsz egy autót, akkor 5 éven belül szeretnéd
Ha akarsz egy álomnyaralást, akkor legkésőbb 5 év múlva
Ha veszel egy drága számítógépet, akkor 5 évre veszed
Ha veszel egy drága cipőt, akkor „5 évig biztosan jó lesz”
Tehát az 5 év egy univerzális időtáv, amivel egyetlen problémánk, hogy rendkívül kevés részegységből áll, elképesztő módon felpörgeti az évek múlását, mivel az agyunknak nem 1 825 feladatot kell megoldania, hanem egyetle egyre koncentrálni az adott időtávon belül!
Azt vegyük észre, hogy saját lehetőségeinket határoljuk be és teljesen feleslegesen stresszeljük saját magunkat, ami végül a megfelelhetetlenség miatt totális közönybe fordul át (feladjuk a hátralevő éveinket és beletörődünk mindenbe). Aki most 30 éves, az már túl van 6 perióduson. Aktív éveiből még hátravan 7 periódus.
Persze
ez a 7 periódus sem 7, hiszen ki álmodozna arról, hogy majd 50 éves korában éri el saját preferenciáinak a csúcsát, mint például az első saját lakás. Így kiesik már az aktív évekből ezen logika alapján a 3 aktív-felső periódus. Mivel most nincsen pénzünk belevágni, ezért most kezdjük megint az „5 év múlva lesz saját lakásunk projektet”. Tehát a következő 1 periódus is kiesett az önmegvalósításban.
Mi marad számunkra?
Összesen 3 periódus az aktív éveinkben, amikor még nem csalódásként élnénk meg a dolgokat. 35-45 év kor közötti időszakról beszélünk. És akkor tovább gondolkozik az ember, hogy 45 évesen már nyugdíjra kellene gondolni, nem pedig egy 20-25 évig tartó hitelbe belevágni. Így sikerült még egy 5 éves periódust kivenni a képletből. Leszűkítettük a lehetőségeinket kettő azaz 2 opcióra.
Persze 40 évesen azért már illene (a saját preferenciáink alapján) egy normális autóban ülni és legalább évente elmenni egyszer nyaralni. Tehát itt a lakásprojekt máris mégnehezebben valósulhat meg, így az igazán alkalmas időtáv valóban az „5 éven belül lesz saját lakásom”. Ezzel a számítással leszűkítettük a lehetőségeinket saját magunk számára egy opcióra, amit ha „kihagyunk”, akkor vége az életnek és kezdődhet a vegetálás és kompromisszumok időszaka, vagyis életünk levezetése…
Érdemes dinamikusan kezelni a célok időbeniségét
Gondolj bele, hogy mi lenne, ha te is negyedéves ciklusokban gondolkoznál? Akkor tulajdonképpen lenne egész életed során 320 periódusod, amibe azért sokkal több hibázási lehetőség fér bele, mint jelen pillanatban, amit biztosítasz saját magad számára. Persze jól hangzik, de kötve hiszem, hogy a lakáscélod vagy hasonló anyagi mértékegységgel járó kiadás negyedévente megvalósítható lenne. Viszont negyedéves célokra kiváló lehet egy nyaralás megtervezése financiális szempontból (pl.: most három hónapig meghúzom a nadrágszíjat és megspórolom a nyaralás költségeit).
De menjünk ennél is tovább! Az Apple naptára fél órás periódusokat határoz meg,tehát egész életünket rendkívül jól be tudjuk osztani. 80 éves élettartamot nézve 280 millió egységet tudunk megjelölni. Kérdezem én, hogy ennyi már elég lesz ahhoz, hogy ne stresszeld halálra?
A dinamikus célidő meghatározásához kategóriákat kell felállítanunk
A célokat a fenti 5 kategória egyikébe kell elhelyezni, így sikeresen meghatároztuk az időbeni megvalósítási keretünket is. Tehát például egy mozi a 2-es kategóriába eshet, míg egy autóvásárlás az 5-ösbe. Az újévkor jellegzetes fogyási-fogadalom pedig egyértelműen a 4-es kategóriába tartozhat. Ezeket a kategóriákat is rugalmasan kell kezelnünk és egyedileg meghatározni. Amire figyeljünk nagyon oda, hogy a kategóriákat lehetőleg ne változtassuk folyamatosan, mert akkor nem ér semmit az egész.
Támogasd a blogot egy kávé árával!: Tetszett a cikk
Nyugdíjcélú megtakarítást keresek
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. február 27. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | febr 24, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, info
Ahogyan én látom, világszerte elterjedőben van az a fajta paradigmaváltás, aminek köszönhetően a társadalom egyre inkább lebontja béklyóit, szakít berögződéseivel és konzervatív szemmel nézve kifejezetten extrém életet alakít ki. Ilyenek például a digitális nomádok, akik továbbmentek a „home office” jelenségen és immáron határokon túllépve élik mindennapjaikat egy számítógép és internetkapcsolat segítségével. De idevehetnénk a „30-as nyugdíjas” jelenséget is, ami annyira divatos köntösbe öltözteti saját magát, hogy a saját nyugdíjuk miatt reménytelenül aggódó, a rendszerben csalódott emberek számára a végső megoldást jelentheti. Legalábbis sokan hihetik majd ezt…
A „30-as nyugdíjas” jelenség lényegét úgy foglalhatjuk össze, hogy adott egy ember / egy pár, aki(k) életükből 10-12 évet rendkívül szigorú keretek között élve arra törekednek, hogy a lehető legtöbb pénzt félre tudják tenni (amit aztán okosan befektetve), aminek kamataiból, hozamaiból mindenféle bevételkényszer nélkül meg tudnak élni.
Mekkora vagyon képes eltartani minket életünk végéig? – A 30-as nyugdíjas
Hiba azt feltételezni, hogy valaki 35 évesen nyugdíjba megy és a következő 35-40 évben a felhalmozott megtakarításait éli fel. Tehát nem szabad az x megtakarítást elosztani a 35-40 évvel. Sokan hibásan feltételezik azt, hogy a „30-as nyugdíjas lét” azt jelenti, hogy többet nem kell már semmit sem tenni. Sokkal inkább érdemes párhuzamba állítani a hagyományos alkalmazotti-irodában ülős munkaviszonyt a szabadúszóval. A kettő közötti legfontosabb különbség, hogy a második esetben mi döntjük el mikor és mivel foglalkozunk. Magyarul saját magunk számára maximalizáljuk az elérhető bevételt és a szabadidőt.
Lehet tippelgetni,
hogy mekkora vagyont kell felhalmozni ahhoz, hogy akár 35 évesen mi is átcsöppenjünk ebbe a létbe, azaz az életünket átalakítsuk és onnantól kezdve a saját magunk urai legyünk, anyagilag teljesen függetlenül élve. A válasz az, hogy az anyagi függetlenséghez kezdő vagyon sem szükséges, hiszen maga az anyagi függetlenség egy döntés, amikor kimondjuk, hogy innentől kezdve a saját munkaerő-értékünket fogjuk maximalizálni és értékesíteni a munkaerőpiacon.
Viszont a gondtalan anyagi függetlenség már feltételezi, hogy rendelkezünk a „kellő mértékű” vagyonnal, amit okosan fektettünk be, így rendszeresen passzív jövedelemre tehetünk szert. Az összegre mondhatnánk azt, hogy egyénfüggő. Bár nagyon képmutató lenne, hiszen senki sem szeretne szegény nyugdíjas lenni, mint ahogyan nagyon gazdag nyugdíjasok sem lehetünk,hiszen a nagyon gazdag = valami nagyon bejött és teljesen más szinten mozgunk. Jól beszűkítve a kategóriákat, kijelenthetjük, hogy a szükséges havi bevétel ebben az esetben valahol 400 000 és 800 000 forint között van.
Számoljunk a pénz időértékével
Igaz, hogy meghatároztuk a szükséges havi passzív bevétel két végét, de ez hosszútávon nem elég a sikerhez. Gondoljunk bele a pénz értékvesztésébe és az árak emelkedésébe. Az árak emelkedését sokkal nehezebb megsaccolni, elég az ingatlanárak extrém kilengésére gondolni. Ettől függetlenül fogadjuk el az ökölszabályt, miszerint évente 35 éven keresztül 3%-kal átlagosan biztosan romlik a pénzünk értéke (infláció). Ez azt jelenti, hogy a következő években a havi szinten szükséges passzív bevételigényünk emelkedni fog:
A táblázat nagyon egyértelmű. Ha számolunk a pénz inflációjával, akkor láthatjuk, hogy a „havi 400 000 forintos passzív bevételünkhöz” kevés lesz az a pénztömeg, ami képes évente 400 000 forintos bevételt biztosítani számunkra osztalék-bérleti díj- hozam formájában. Érdekességképpen ahhoz, hogy egy pénztömeg 4%-os nettó megtérülési rátával 1 125 544 forintos passzív jövedelmet termeljen számunkra adott hónapban (400 000 Ft/hó 35 év múlva), ahhoz a vélt vagyontömeg 337 663 200 forint!!!
Persze ezt a vagyontömeget nem most kéne összehozni,
hanem majd 35 év múlva van rá szükségünk. Ugyanezzel a matekkal számítva, ha most kerülnénk „30-as nyugdíjas” állapotba, 10 év múlva a szükséges vagyontömeg 4%-os nettó megtérüléssel számolva (400 000 forintos jelenértékű passzív bevételt feltételezve) 161 269 800 forint!
És akkor láthatjuk a totális félreértésnek az első bizonyítékát! A „30-as nyugdíjas” nem azt jelenti, hogy akkor onnantól kezdve nem kell dolgoznunk és foglalkoznunk a pénzzel! Ráadásul ne felejtsük el, hogy az imént számított vagyontömeg pont arra elég, hogy adott évben a megtérülésből (nettó 4%) fenntartsuk az életünket (400 000 forint / hó mai értéken). Tehát ezzel önmagában nem növeljük a vagyonunkat, ami azért probléma, mert a vagyontömegnek folyamatosan növekednie kell ahhoz, hogy az inflációt tudjuk ellensúlyozni.
A „30-as nyugdíjasnak” folyamatosan azon kell dolgoznia, hogy jó befektetési döntéseket hozzon, ne veszítsen és gyarapítani tudja a vagyonát.
Számoljunk a munkaerő-értékünk inflációjával
Ma nem nehéz átlagon felül félretenni, ha átlagon felüli szakmai tudással rendelkezünk. Magyarul ha ma értékesek vagyunk a munkaerőpiac számára, akkor előtudjuk idézni azt az állapotot, amikor a megfelelő összeget félre tudjuk tenni a cél eléréhez. Azonban, mint mindennek, így a munkaerő-értéknek is megvan a maga inflációja.
Ez azt jelenti, hogy folyamatosan fejlődnünk kell a munkaerőpiaccal együtt, ha nem akarunk lemaradni. Meg kell felelnünk a társadalmi-jogi-technológiai fejlődés kivánalmainak, máskülönben lemaradunk. Hogy mennyire lemaradunk, arra jó példa az az marketinges, aki vér profi az offline reklámozásban, de nem ért az online világhoz. Vagy jó példa az a hűtőgépszerelő, aki csukott szemmel összerakja a 40 éves Lehel hűtőt, de nem érti a modern technikával-elektronikával felszerelt rendszereket.
Az a baj,
hogy ezt nem tudjuk kiszámolni, nem tudjuk meghatározni, hiszen nem ismerjük a világ fejlődésének az ütemét és irányát a jövőben. Egyedül abban lehetünk biztosak, hogy saját magunk szakmai tudásának az önfejlesztése és szinten tartása nélkül elértéktelenedünk a munkaerőpiac számára. Hogy ezt miért írom? Mert a „30-as nyugdíjas” ugyan nincsen bevételkényszerben, de márcsak saját maga „szórakoztatása végett” is szükséges dolgoznia az általa megválasztott feladatokban és partnerekkel (mint egy szabadúszó).
A tanulság, hogy a „30-as nyugdíjas” hosszútávon nem a hagyományos nyugdíjazást jelenti. Valójában nem is nyugdíjazásról van szó, pusztán a „nyugdíj” a leginkább marketingelhető közös nevező. Sokkal inkább célozza meg ez a jelenség a rugalmasabb életvitelt, ahol felértékelődik az egyén döntési képessége és lehetősége.
Az óvatlan „30-as nyugdíjas” könnyen válhat „40-es hajléktalanossá”
Ha képtelenek vagyunk a jövőben mind a munkaerőpiaci, mind a vagyoni tőkénket növelni-megfelelően gondozni, amihez párosul egyfajta „valóban nyugdíjas” lélekállapot, akkor bizony nagyon hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy nyugdíjasból hajléktalanossá váltunk. Itt szeretném párhuzamba állítani a jelenséget a lottónyertesek sorsával, akik a hirtelen megszerzett vagyonhoz nem tudtak felnőni és középtávon mindent elvesztettek.
A „30-as nyugdíjas” maga dolgozott meg éveken keresztül a vagyonáért, tehát volt ideje belenőni a dologba. Ettől függetlenül nem mehetünk el a tény mellett, hogy éveken-évtizeden keresztül igen komoly lemondásokkal kellett élnie ahhoz, hogy elérje a szükséges vagyontömeget. Ez akaratlanul is hiányérzetett okozhat számunkra, amíg el nem érjünk a vélt „kánaán”, tehát a „30-as nyugdíjas létállapotot”. Mivel évekig ezért küzdöttünk és már elértük, így megszűnik a motivációnk, amivel kordában tudtuk saját költekezéseinket tartani.
Ez a pont vízválasztó lehet,
hiszen könnyen csábulhat el az ember önigazolást keresve az önjutalmazásban. Hiszen (gondolhatja) 100-200-300 000 000 forintból venni egy 10 000 000 forintos autót, meg elmenni egy 2 000 000 forintos nyaralásra beleférhet. Valójában nem fér bele, hiszen a nem tudatosan megtervezett költekezés könnyen felboríthatja a költségvetésünket, így mindig át kell csoportosítanunk, romboljuk a vagyonunk jövedelmezőségét, nem érjük el a kívánt megtérülési rátát és végső soron növekedés helyett csökkenő pályára „állunk be”.
A „30-as nyugdíjas” ugyanúgy dolgozik, ugyanúgy napi problémákat old meg és soha nem ér véget a szigorú szabályok szerint felállított költsgévetése. Ha az a terv, hogy az állapot elérése után minden megoldódik, akkor biztosan csődbe mész idővel. Pontos tervvel kell rendelkezned a „mi lesz utánra?”…
Képesek vagyunk jó befektetési döntéseket hozni?
Nyilvánvalóan a megszerzett vagyonunkkal valamit kezdeni kell. Konzervatív megoldás lehet az ingatlanvagyon felhalmozása, aminél számolnunk kell az amortizációs és egyéb járulékos költségekkel éppen úgy, mint egy esetleg ingatlanválság esetén bekövetkezett nettó albérleti díjbevétel eleséstől.
Az első „30-as magyar nyugdíjas’ az alábbiak alapján alakította ki a vagyoni portfólióját:
A portfóliómnak kb. 60 százaléka van részvényben, 20 százaléka ingatlanban és 20 százaléka készpénzben. Leginkább osztalékfizető részvényeim vannak. Az ingatlant befektetési céllal vettem. Az osztalékok, a bérleti díj és a fizetett alkalmi munkák folyamatosan duzzasztják a készpénzállományomat, egyrészt ebből élek, másrészt újra befektetem. A részvények nagy részét már rég vásároltam össze, kapóra jött a 2008-as válság, amikor nagyon jó papírokhoz tudtam hozzájutni alacsony áron. Az Állami Nyomda részvényeit például anno 400 forint környékén vettem, és idén 86 forint osztalékot fizetett. Ez önmagában több mint 20 százalékos hozam.- Takács Szabolcs, HVG
Szabolcs azt mondja,
hogy az éves megélhetési költség 35x-ét kell ehhez a létállapothoz felhalmozni. Ilyenkor jogosan merül fel a kérdés, hogy „melyik évi megélhetési költségnek?”. Ami elég volt 2008-ban, vagy ami 2018-ban szükséges? Ugyanis a kettő között lényeges különbség adódik.
Vegyük azt, hogy a megélhetési költségünk úgy, hogy saját lakásban élünk, mindenre odafigyelünk, viszont vannak gyermekeink és feleségünk, háziállatunk, nagyjából havi 300 000 forint. Ez évente 3,6M, aminek a 35x-öse 126 000 000 forint.
Azt könnyen beláthatjuk,
hogy a készpénzállomány az gyakorlatilag nem kamatozik. Így marad az ingatlan bérbeadásából származó nettó bevétel (feltételezve, hogy ez a saját ingatlan nem az, amiben lakik), ami nagyjából havi 100 000 forintot generál „biztosan” számára. Kivéve abban az esetben, ha az ingatlanvagyont nem mai értéken határozta meg, hanem az ingatlanválság idején nyomott áron megvásárolt ingatlanok vételárával számol. Mert akkor 2 lakással rendelkezik, amiből havi 180 000-200 000 forint érkezhet be nettó összegként.
Az osztalékfizető részvények esetében én 4%-os megtérülési rátával számolok, mivel van, amelyik biztosan többet fizet most, míg mások kevesebbet. Ebből vélelmezésem szerint beérkezik évente 3M forint. Így összesen a passzív jövedelem évente 4-5M forint körül alakul, ami havi 330 000-420 000 forint közötti bevételt jelenthet a „30-as nyugdíjasnak”.
Ezek nem tények, pusztán a matek kedvéért feltételezések
De ehhez az eredményhez már jó döntéseket kell hoznunk
Gondoljunk bele, hogy az Állami Nyomda részvényei most 20%-körül fizettek. De ez nem lesz mindig így, mint ahogy az ingatlanbefektetés sem mindig jövedelmező. Mivel a vagyon 60%-a részvényekben van, így kifejezetten ki van téve a gazdasági hullámoknak-válságoknak. Tehát joggal feltételezhetjük, hogy vannak-lesznek a következő 20-30 évben jobb és rosszabb időszakok. A rosszabb időszak jelentheti azt, hogy minimális az osztalékkifizetés, így abban az évben nem 3, hanem mondjuk 1 millió forint érkezett be.
Az egész „30-as nyugdíjas” állapot megborulhat egy sorozatosan rosszul meghozott befektetési döntéssornak köszönhetően. Éppen ezért jó stratégia készpénzben tartani a vagyon 20%-át, hiszen így lesz miből kipótolni a kimaradó passzív jövedelmet. Azt látnunk kell, hogy önmagában 126 millió forintnyi vagyontömeg sem garancia semmire.
Az eszme nagyon fontos pénzügyi kultúrális jegyeket hordoz magában
Megszűnik a bevételkényszer
Nagyon fontos fogalom a bevételkényszer, hiszen ez az ösztönző „okolható” a hirtelen meghozott rossz döntésekért illetve az alkalmazotti munkaviszonyba történe bebábozódásért. Hiszen amíg folyamatos bevételkényszerben vagyunk, addig „minden munkát bármennyiért” el kell vállalnunk és képtelenek leszünk jó üzleteket kötni.
Ma a magyar lakosság 75%-a olyan szintű bevételkényszerben éli mindennapjait, hogy egy anyagi megreccsenés esetén a harmadik hónapban csődbemenne, ugyanis addig a pontig rendelkezik maximum likvid biztonsági tartalékkal. Éppen ezért a fejlődés helyett mindig a szintentartás a cél.
Hogyan képezzünk biztonsági tartalékot?
A biztonsági tartalék 3 szintje
Hogyan kell felkészülni a hitelfelvételre?
Annyit kell költeni, amennyit elbír a vagyon
A vagyonfelhalmozás alapszabálya, hogy kevesebbet költünk, mint amennyit megkeresünk. Amikor mi is „30-as nyugdíjasok” akarunk lenni, akkor fokozottan oda kell figyelnünk erre az egyszerű megállapításra. Annyit költeni, amennyit a vagyon elbír, sosem azt jelenti, hogy 1-et keresek 1-et költök el. A megszerzett vagyonunk nem tőkeáttétes (holott sokan szeretik ezt hinni a hitelek miatt) , tehát a költségeinknek is tükröznie kell ezt a különbséget.
A hétköznapokba ezt a gyakorlatot úgy kell átültetni, hogy keretszámokat adunk meg. Legyen ez a szám a 60. Azaz a bevételünk 60%-át költjük el, 40%-át pedig különböző megtakarításokba helyezzük. Tehát a vagyonunk havi 300 000 forintos bevételnél a 180 000 forintos rendszeres költést „bírja el”.
A pénzügyi tudatosság első lépése az önellenőrzés
„Ha egy hordó ezer helyen lyukas, akkor hiába töltik bele a vizet”- a látványos, nagy dolgok helyett először a saját pénzügyeinket kell végigvenni és átgondolni, hol is „folyik el a pénz”. Legyen ez egy drága biztosítás, egy hitel, vagy éppen a kedvenc üdítőnk mértéktelensége. Rendszereznünk kell, fontossági sorrendet felállítani és pontosan tudni, hogy mi-mikor-hova-miért!
Mihez kezdenék a második 500 000 forintommal?
A felelősségvállalás intézménye
A „30-as nyugdíjas” veszélyes terep lehet azoknak, akik mindig valakire mutogatnak és rossz döntéseikért mindig másokat hibáztatnak. A pénzügyi kultúra egyik legfontosabb elemének kellene lennie a felelősségvállalás intézményének. Ha hozunk egy rossz döntést, akkor vállaljuk a felelősséget és elszenvedjük a negatív hozadékát.
Működni csak akkor fog, ha működtetjük
Nincsen bajom az eszmével, sőt kifejezetten hasznosnak gondolom. A cikket azért készítettem el, hogy teljesebb képet kaphass erről a folyamatról és emlékeztessek mindenkit, hogy nincsen „ingyen ebéd”. Mert jól hangzik, hogy valaki „gondtalanul, passzív bevételből éli a mindennapjait”, de hiba lenne ezt kiragadni a kontextusból.
Márpedig a „30-as nyugdíjas” valódi narratívája a nehéz, embertpróbáló döntéseken átvergődött, pénzügyileg képzett és öntudatos ember, akinek mindig szigorú pénzügyi keretek között kell élnie amellett, hogy soha nem hagy fel saját maga fejlesztésével és a munkával. A különbség annyi, hogy a munka idejét, helyét és természetét saját maga választja, mivel nem kerül bevételkényszerbe.
Tehát ez egy működőképes társadalmi modell, ami számos ponton bukhat meg annak ellenére, hogy te mindent elkövetsz. Viszont számos ponton nyerhetsz vele annak ellenére is, hogy nem sikerül teljesen. Valahol ezt az eszmét a pénzügyi kultúra hiánya szülte meg, a vágy egy kiszámíthatóbb jövő iránt, ahol az egyén saját maga felett akar rendelkezni.
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
Hasznos cikkek számodra:
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. február 24. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
![[Döntésmodell] a pénzügyeinkben](https://iflgroup.hu/wp-content/uploads/2018/02/dontesmodell.png)
Szerző: Szarvas Norbert | febr 21, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, info, tippek&trükkök
Amikor pénzügyekről van szó, amikor vásárolni szeretnénk valamit, akkor alapvetően meg kell hoznunk egy döntést. A döntés lehet túlzó-elhamarkodott-megfontolt-logikus-gazdaságos-gazdaságtalan-kétségbeesett. Képzeljük el, hogy létezik olyan döntésmodell, ami segíthet nekünk a számunkra legmegfelelőbb döntés meghozatalában. Ebben a cikkben egy konkrét példán keresztül mutatom be a saját döntésmodellemet!
Tegyük fel, hogy már hónapok óta szemezgettünk egy Nespresso kávégéppel, mivel megfogott boltjainak exkluzivitása, a kávé minősége vagy éppen egyfajta életérzés. Aztán egy nap a boltban szemjön velünk egy „soha vissza nem térő” akció, aminek keretében 50%-os kedvezménnyel tudjuk a gépet megvásárolni. Hogyan döntünk?
1. Keressünk viszonyítási pontot – a döntésmodell kiindulási pontja
Azt pontosan érezzük, hogy az 50%-a valaminek egy rendkívüli lehetőség a cselekvésre (vásárlásra). DE valójában minek az 50%-áról van szó? Hihetünk az árcetlin lengedező „eredeti árnak”? Egyáltalán ugyanazt a minsőgéet kapjuk meg ezzel a vásárlással, mint amire vágytunk?
Nagyon fontos, hogy keressünk az adott helyzettől teljesen független viszonyítási pontot, azaz elő a mobiltelefonnal és keressünk rá a neten az adott termékre. Ha eddig nem tettük meg, akkor itt az idő, hogy
- elolvassunk véleményeket
- megnézzük az árgépen, hogy valójában mennyibe kerül ez a termék
- helyezzük el ezt a nespresso kávégépet a nespresso kínálatának minőségi hiearchiájában.
Pontosan tudnunk kell, hogy ez a kávégép valóban jó áron, számunkra megfelelő minőséget szolgáltatva érhető e el, vagy csak szimplán egy „-50% cetlibe” futottunk bele!
2. Szűkítsük le a választékot!
A választási paradoxon azt jelenti, hogy azt hisszük, minél nagyobb a választék, annál jobb lesz a döntésünk. Valójában a bőséges kínálat megosztja a figyelmünket és a végén nem leszünk képesek meghozni a saját magunk számára megfelelő döntést. Nem véletlenül szokták mondani, hogy a kisebb választékból könnyebb dönteni.
Ott állunk a kávéfőző előtt és azon gondolkozunk, hogy megvegyük e ezt a terméket vagy sem. Döntésünket az aggodalom akadályozza, hiszen egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy jó döntést hozunk. Hogy megkönnyítsük saját esélyeinket, érdemes az első pont keresésére hagyatkozni és egy másik szemüvegen keresztül megvizsgálni a kínálatot.
A Nespresso ebben a percben 13 féle gépet kínál különböző méretben, felszerelésben, kinézetben. A belépő terméktől kezdve a prémium katagóriáig. A legolcsóbb és legdrágább közötti árkülönbség 6x-os, ami jogosan ébreszt bennünk kételyt a minőséggel kapcsolatban. Vajon mindegyik kép ugyanazt a minőséget képviseli?
Nagyon fontos, hogy a választékból alakítsunk ki magunknak három kategóriát:
- Belépő termék
- Minőségi közép
- Prémium
A három kategóriába nagyjából 4-4 gép fog belekerülni. A cél, hogy a három csoportból egyértelműen kiválasszuk az egyiket, így máris 66%-kal csökkentsük a választási kínálatunkat. A döntésben nyilván közrejátszik az ár, kinézet, funkciónalitás…stb. Most válasszuk a [minőségi közepet]. Vessük össze ezt a kategóriát az előttünk álló géppel. Beleillik ebbe a kategóriába?
Igen/Nem
A döntésmodellünk legfontosabb elem, hogy bármikor visszafordulhatunk. Nem az a célunk, hogy mindenáron vásároljunk és ehhez találjunk önigazolást. A cél kideríteni, hogy számunkra a legjobb döntés ez az akciós Nespresso kávégép lenne e vagy sem. Ha az általunk választott kategória és a gép kategóriája stimmel, akkor már csak a kategórián belülre helyezett 3-4 opcióból kell kiderítenünk, hogy ez az a gép e, amit meg akarunk vásárolni.
3. Fogadjuk el, hogy a döntésünknek nem lesz végzetes következménye
A racionális döntésünket erőteljesen befolyásolja a következményektől való félelem. Ilyenkor folyamatosan kongatjuk a vészharangot magunkban:
- Mi lesz, ha kihagyom ezt a lehetőséget?
- Mi lesz, ha élek a lehetőséggel és rosszul döntök?
Ez a fajta örlődés Daniel Gilbert amerikai pszichológus szerint könnyen feloldható, ha elfogaduk, hogy a döntéseink következményének hatása a végtelent alapul véve sosem lesz olyan hosszú, mint azt az adott pillanatban meg tudnánk ítélni. Magyarul a félelmeink ebben a helyzetben teljesen alaptalanok, kifejezetten károsak a döntésünket megnézve.
4. Alkudozzunk magunkkal az árról
Ott találtuk magunkat egy döntési heyzetben, amire nem készültünk fel. Most éppen egy Nespresso kávégépet szeretnénk féláron megvásárolni és döntenünk kell. Persze minden döntésnek van egy anyagi vonzata, így ebben az esetben is számolnunk kell. Kétfajta ember létezik:
- nem érdekli a pénz
- számára fontos a pénz
Ebben a döntésmodellben viszont a pénz szerepe felértékelődik, sőt kifejezetten azonosul saját életminőségünkkel, életfelfogásunkkal. Nem csak arról van szó, hogy megengedhetjük e magunknak vagy sem. Szinte másodlagos körülmény, hiszen hosszútávon sokkal komolyabb hasznot is szerezhetünk magunknak egy okos elhatározással.
Számomra ez az elhatározza a következő volt, amikor ott álltam ebben a helyzetben:
Ha megveszem a gépet, akkor annak feltétele, hogy onnantól kezdve tudatosan kerülöm a cukros üdítőket, nem veszek otthonra. Gyakorlatilag a kávét felcseréltem az üdítőre, amiből értelemszerűen nem tudok meginni annyit (napi 2 liter), mint mondjuk egy kólából. Gyorsan kiszámoltam, hogy egy hónapban elköltöttem az utóbbi időben üdítőre havi minimum 10 000 forintot. A kávégépbe való kapszulára egy hónapban maximum 5-6 000 forintot fogok elkölteni. Gyakorlatilag ezzel az „életmódváltással” és saját magamnak tett ígérettel 1 éven belül visszahozom a gép árát (tehát ingyenessé teszem saját magam számára), másrészt onnantól kezdve évente 40-50 000 forintot spórolok mindamellett, hogy egészségesebben élek.
5. Hallgassunk a belső hangunkra, de kérjünk külső véleményt
Meg kellene mindenkinek tanulnia meghallania a saját belső hangját, odafigyelni az első benyomásra. Ha helyesen tudjuk értelmezni ezeket a jelzéseket, akkor ösztönösen fogunk sokkal jobb döntéseket meghozni. Gyakorlatilag ez lenne az első szűrője a döntésünknek, hiszen mit akarunk, ha még saját magunknak sincsen abszolút jó érzésünk a vásárlással kapcsolatban?
Persze a belső hang gyakran nem az érzést, hanem a vágyat nagyítja fel. Tehát gátolja a helyes döntés meghozatalát. Éppen ezért, amikor ott állsz a boltban, hívj fel valakit, akiben megbízol. Kérd meg, hogy hallgasson meg és kezd el neki a számodra objektívnek tűnő érveket felsorolni. Előnyöket és hátrányokat egyaránt!
Tehát hangosan, egy barátodnak mond ki azokat az ellenvetéseket, amik az adott dologgal kapcsolatban felmerülhetnek. Fejtsd meg, hogy miért nem szabad ezt megvenni. Előtte vagy utána pedig érvelj a kávégép mellett. Amint befejezted, hallgasd meg az ismerősöd gondolatait és kezdjetek el alkudozni erről. Nem azért hívtad fel, hogy engedélyt kérjél tőle. Azért beszélsz vele, hogy egy független ember szempontjait és kérdéseit meghallgasd.
A beszélgetésnek lesz egy eredmény, a negatív vagy pozitív. Általában az ilyen beszélgetés közben már megszületik bennünk az ösztönös döntés, maximum még tépelődünk rajta ideig-óráig, hogy megértsük az okokat.
A döntés a tied. A felelősség a tied. Ha úgy döntesz, hogy a barátod tanácsát követed anélkül, hogy te ugyanazt a döntést hoznád meg, akkor sem ő lesz a felelős, hanem te. Mert te döntöttél úgy…!
6. A helyes döntés három napig tart
Vannak olyan helyzetek, mint a Nespresso kávégépé, ami annyira rendkívüli akció volt, hogy alig pár darab volt belőle. Tehát ejtőernyő nélkül kellett beleugranunk és meghozni egy döntést helyben. Viszont szerencsére a döntéshelyzeteink 90%-ában van elég időnk és terünk arra, hogy a megfelelő döntést hozzuk meg.
A XVI. században Loyolai Szent Ignác azt a módszert javasolta a helyes döntéshez, hogy
három napig tegyünk úgy, mintha az egyik lehetőség mellett döntöttünk volna. De közben minden érzésünket, gondolatunkat a dologgal kapcsolatban jegyezzük fel. Majd fordítsunk a helyzeten és éljünk úgy, mintha a másik döntést hoztuk volna meg. Jegyezzünk fel mindent. Amikor letelt az idő, akkor vessük össze a két tapasztalatot és látni fogjuk a helyes döntést.
Exkluzív: a cikkhez készült egy [döntésmodell] tervrajz
Ezen a linken éred el: https://www.patreon.com/posts/dontesmodell-17122222
(kizárólag az IFL támogatói láthatják, mint VIP tartalom. Akkor támogasd a blogot, ha exkluzív anyagokhoz szeretnél hozzáférni a jövőben is, illetve hasznosnak találod a cikket/blogot. A támogatás összege már havi 1 dollártól elérhető függően attól, mennyire tartod értékesnek az itt olvasott dolgokat)
Cikk ajánló:
A „3”-as szabály alkalmazása a pénzügyeinkben pénzügyi sikerhez vezethet!
Tetszett a cikk? Itt tudsz meghívni egy virtuális kávéra: Érdekel
Szeretnél nyugdíj célra félretenni és keresed a legjobb megoldásokat?
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. február 21. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
