Szerző: Szarvas Norbert | okt 24, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, Gyerekmegtakarítás, Hitel, info, megtakarítás, Nyugdíj, tippek&trükkök
A gazdagság elég relatív, hiszen megkülönböztetünk lelki és anyagi gazdagságot. A gazdagság az én olvasatomban egy egyéni mérföldkő, amit ha elér valaki, akkor onnantól kezdve számít szigorúan saját magához mérten gazdagnak! Olvasd el figyelmesen a cikket és mutasd meg mindenkinek, ugyanis most megismered a titkokat! Mert a gazdagság nem egy jó ötlettel vagy egy jó befektetéssel kezdődik!
Komplex pénzügyi stratégiában gondolkodjunk!
Az emberek általában célorientáltak. Mindig a következő célt akarják megoldani és közben elfelejtik, hogy az élet komplexebb, sok tényezős. A házat sem úgy építjük, hogy külön kezeljük a falakat, a födémeket, a tetőt. Egy komplex terv szerint haladunk lépésről lépésre. Az életed a házad…
A célorientált megvalósítással a legnagyobb probléma, hogy minden erődet és figyelmedet egy adott dologra, egy vágyra kontentrálod, amit ha elérsz, akkor mindent a nulláról kezdesz újra.
Ha az anyagi képességed az, hogy havonta 100 000 forintot tudsz félretenni, viszont célorientált vagy és a céljaid a saját lakás – aztán gyerek – aztán nyugdíj célok körül összpontosulnak, akkor a lehetőségeidet korlátozod be:
A céljaink megvalósítása mindig folytatólagos – a pénznek nincsen ideje dolgozni
A cikkben törekszem végig ugyanazokkal a költségekkel és hozamokkal számolni az összehasonlíthatóság miatt. A diagrammból láthatjuk, hogy
- lakásunk önerejére összegyűlhet 6 962 706 forint 5 év alatt
- lakáshitelünk végtörlesztéséhez 16 344 047 forint 10 év alatt
- a gyerekünk életkezdéséhez 6 962 706 forint 5 év alatt
- a nyugdíjas éveinkre 16 344 047 forint 10 év alatt
Kérdés az, hogy például nyugdíjas éveinkre elegendő 16 344 047 forint? A KSH adatai alapján Magyarországon a férfiak és a nők átlagosan 16,5 évet töltenek nyugdíjban, ha elérték a nyugdíjkorhatárt. 16 344 047 / 16,5= 990 548 forint évente, ami havi 82 545 forintnak felel meg mai nominális értéken. Vásárlóerőt tekintve ez az összeg sokkal kevesebbet érhet majd, hiszen az infláció miatt romlik a pénzünk.
Vagy a hozamokból szeretnénk megélni? Tételezzük fel, hogy ebből az összegből képesek vagyunk évi 10%-os nettó hozamot elérni minden évben. Ez évente 1 634 404 forintnak felel meg, ami havi 136 200 forint mai nominálértéken, ami nyugdíjas éveinkre lényegesen kevesebbet fog érni.
A megoldás a komplex pénzügyi stratégia, ami az egész életünket átszövi!
Feltetted magadnak a kérdést, hogy mi lenne, ha az életed minden pontján rendelkeznél egy teljes megvalósítási tervvel, ami átszövi a teljes életedet? Itt persze nem szabad jóslásokba bocsájtkozni. Egyszerűen jelöljük ki a sarokpontjait az életednek, mint például a lakás-lakáshitel-gyerek-nyugdíj.
Nézzük meg, hogyan alakulnának a számaid, ha betartanád a az 50-30-20-as szabályt és ezt alkalmaznád a példában szereplő havi 100 000 forint elosztásánál is?
- Lakás-lakáshitelre 50%
- Gyerekcélra 30%
- Nyugdíjra 20%
Mi történt?
A kapott számokat kezeljük fenntartással és inkább egy példaként tekintsük rájuk. Ennek az oka, hogy ez egy számítási modell, ami minden költséget figyelembe vesz, br. 7%-os éves hozammal számol. Viszont nem tudja figyelembe venni a világgazdaság alakulását. A két diagramm számai viszont már összehasonlíthatóak éppen amiatt, hogy ugyanazon szabályrendszer alapján „készültek”.
Azáltal, hogy a rendelkezésünkre álló 100 000 forintot egyfajta komplex életstratégia mentén osztottuk el, a különböző célokra sokkal több pénzt tudtunk összegyűjteni a pénz+idő=több pénz alapvető szabály miatt.
Megállapítások:
- kevesebb önerő gyűlt össze a lakásunkra, ami miatt kisebb lakásba „kell” költöznünk. Ez azt is jelenti, hogy a lehetőségeinkhez mérten valóban megfelelő lakásba mentünk túlköltekezés helyett
- a lakáshitelünket nem 10, hanem 15 év alatt fizettük vissza
- a gyerekünknek nem 5 évig, hanem 20 évig tudtunk félretenni. Így 98%-kal több pénzt adtunk oda.
- a nyugdíjas éveinkre 121%-kal több pénzt gyűjtöttünk össze. Ennek oka, hogy az utolsó 10 évre „kifutott a többi célunk”, így onnantól már havi 100 000 forinttal tudtunk összpontosítani életünk utolsó, „nagy céljára”, míg az ezt megelőző 20 évben havi 20 000 forintokat tettünk félre.
Tényleg a hitel visszafizetése a legjobb befektetés?
Az előző fejezetben a rendelkezésre álló, szabad jövedelmünket osztottuk el komplex stratégiai szemléletben. De hogyan kezeljük, a már meglévő hiteleinket? Elterjett néphiedelem, hogy a hitelt azonnal vissza kell fizetni. Ezzel azonban nem értek teljesen egyet!
A diákhitel visszafizetése a legjobb befektetés
Mégis kezdjük a legrosszabb hitellel, amit el tudok kézpelni. Ez pedig a diákhitel, amit pénzügyileg fegyelmezetlen fiatalokkal vetetnek fel mindenféle bírálat vagy különösebb figyelmeztetés nélkül.
A diákhitel kamatos kamattal gyarapodik, ami azt jelenti, hogy az aktuális éves kamattal növelik minden évben a tőketartozásodat! Példa évi 3%-os kamatra, 3M forintos kezdő tőketartozásra:
- év 3M forint
- év 3 090 000 forint
- év 3 182 700 forint
- év 3 278 181 forint
- év 3 376 526 forint
Figyelem: 5 év alatt a tőketartozásod 12,5%-kal növekedett, ha nem fizettél vissza semmit!
Márpedig teljesen reális pálya, hiszen a diákhitel az iskolás éveinkben is kamatozik. Tehát te felveszed, a suli miatt még nem törlesztesz és mire elkezdenél dolgozni, addigra már sokkal több a tartozásod, mint amennyit felvettél.
Így ebben az esetben ténylegesen jó megoldás azonnal letudni a hitelünket, mielőtt elviselhetetlen mértékűvé dagad!
Kedvezmény: Nőknek bevezették, hogy 1 gyereknél nem kamatozik a diákhitel, 2 gyereknél a felét, míg 3 gyerek felett a teljes tartozást elengedik
Fogyasztás alapú hitelek
Ide sorolom a személyi kölcsönöket, áruhiteleket és folyószámla hitelkereteket, hitelkártyákat. Itt mindig minden a túlfogyasztásról szól, azaz a többletköltésről. Persze vannak rendkívüli helyzetek, amikor jól jön az „extra pénz”.
Jellemzőjük, hogy viszonylag rövidtávra kapjuk a hitelt 10-20% közötti kamatra. Ezeknél a hiteleknél inkább az életmód diktálta alapszabályokra kell figyelnünk, amit ha betartunk, akkor nem fogunk eladósodni!
Életmód alapú pénzügyi szabályok:
- a folyószámla hitelkereted nem lehet több, mint a havi rendszeres bevételed 30%-a. Hiszen csak így tudod minden hónapban kényelmesen visszafizetni a tartozást.
- a hitelkártya keretére ugyanez a szabály igaz.
- a hitelkártya esetében minden felhasznált összeget 30 napon belül 100%-ban vissza kell tennünk, így kamatmentesen használtuk a bank pénzét és újra kamatmentesen felhasználhatjuk.
- áruhitellel kizárólag szükségletet és nem vágyat elégítünk ki! Szükséglet egy háztartási nagygép lehet. A vágy, amit viszont nem áruhitellel valósítunk meg, tipikusan a szórakoztatótechnikai elemek, mint egy nagyobb tv!
Jelzáloghiteltől akkor most szabaduljak vagy ne?
Erről megoszlanak a vélemények és órákig lehetne a pro- kontra érveket felhozni. Én abból indulok ki, hogy nem rendelkezel korlátlan mennyiségű szabadon felhasználható tőkével. Így pedig a hiteltől való mihamarabbi szabadulás azt jelenti, hogy egy másik célod feláldozásával fizeted meg az árát!
Lehet, hogy a hiteltől való szabadulással spórolsz a hitelkamaton, de kiszámoltad már, hogy egy másik célod beáldozásával mennyit veszíthetsz? Érdemes visszamenni a két diagrammhoz, ahol láthatod a valódi különbséget!
Szeretem megnyugtatásul felhozni a pénz időértékét és romlását, amit a javunkra fordíthatunk! Gondolj bele, hogy idővel nem csak a te 100 forintod romlik, hanem a bank 100 forintja is. Mivel a lakáshitelek ma már (reményeim szerint) minimum 10 évre fixált kamatozású forinthitelek, így a tőketartozásod fix (és nem emelkedő).
Ez mit jelent?
Ez azt jelenti, hogy ma tartozol 15M forinttal, akkor 10 év múlva is 15M forinttal (mínusz, amit már megfizettél tőketartozás) fogsz tartozni! Ez mit jelent 2%-os éves inflációval számolva?
12 305 224 forint.
A ma felvett 15M forintod 10 év múlva „esedékes” valódi értéke 2%-os infláció esetén. Magyarul te 2,7M forintot nyertél a jövőértéket figyelembe véve az ügyleten, ha nem holnap fizetted vissza a hitelt.
Persze ez egy egzakt szám, hiszen a nyereségedhez szükséges, hogy a fizetésed is emelkedjen évi 2%-ot legalább. Akkor van probléma, ha a következő 10 évben nem emelkedik a fizetésed, viszont a tartozásod névértéke ugyanaz mar (mínusz megfizetett tőketartozás).
De a fizetésed emelkedik!
Joggal bízhatsz abban, hogy a fizetésed (akár munkahelyváltással) emelkedni fog. Rendkívül fontos a folyamatos továbbképzés és a tudásod naprakészen tartása. Ha értékes tudsz maradni a munkaerőpiac számára, akkor nem kell ettől félned alapvetően.
Mennyit kerestél 10 éve? És mennyit keresel ma? Ez több vagy kevesebb névértéken? Ne feledd! A hiteled tőketartozását névértéken számítják és nem ahhoz viszonyítják, hogy ma mennyivel drágább az élet!
Bízhatsz az ingatlanod értéknövekedésében is
Ha tovább gondoljuk az ingatlanvásárlással és jelzáloghitellel kapcsolatos ügyeidet, akkor érdemes elgondolkodni az ingatlanárak természetes emelkedésén, amit többek között az infláció, a jövedelmek emelkedése és egyéb olyan tényezők befolyásolnak, amiket te is átélsz.
Pénzt csak pénzből lehet csinálni – A legnagyobb veszteségünk könnyen a legokosabbnak gondolt pénzügyi döntésünk lehet. Ha minél hamarabb visszafizetjük a hitelünket, akkor a későbbi céljaink mellett egyáltalán nem marad pénzünk egy másik lakás befektetési céllal való megvételére sem.
Az elmúlt 10 évben több olyan ügyféllel találkoztam, akik belátták, hogy az a lakás, amiben élnek, semmilyen pénzt nem termel számukra. Ez a holttőke. Pénzt lakásból csak egy másik megvételével lesznek képesek szerezni.
Mert egy másik lakásmegvétele esetén két bevételi forrásra számíthatunk:
- albérleti díj
- értéknövekedés különbözete
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy melyik a jobb? Kifizetni a hiteledet mindenáron, aminek a kamata évi 4-5-6%, vagy pedig átrendezni a tőkédet és megpróbálni még egy lakást venni, amiből szintén tudsz évi 5-6-10%-os nyereséget realizálni + árfolyamnyereség, ha emelkednek az árak!
A kockázatokat is mérlegeld egy ilyen döntésnél, minthogy nem tudod kiadni a lakást, sokat kell rákölteni vagy túl magas az adó. Azért nem választja mindenki ezt a megoldást, mert nem mindenki lenne képes több nyereséget elérni, mint amennyit elbukik a meglévő lakáshitelen!
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
Hasznos cikkek számodra:
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. október 21. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | okt 15, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, tippek&trükkök
Te is kerültél már pénzügyi vészhelyzetbe? Hogyan oldottad meg? Milyen logika alapján kezdted el megbontani a megtakarításaidat? Előző cikkben már beszéltünk 1 okról, amikor bonthatod a befektetéseidet, most jöjjön a második legit eset, amikor zöld utat adhatsz magadnak!
Mi számít pénzügyi vészhelyzetnek?
Például megvásárolni a régóta áhított márkás polót nem számít annak. Sokan félreértik a vészhelyzet konzervatív definícióját és keverik a létszükséglet és a luxus kiadások szükségességét!
Az mindenkinek egyértelmű, hogy a „sárga csekket” be kell fizetni. Ha nem teszünk ennek eleget, akkor egyfajta pénzügyi vészhelyzetben találjuk magunkat. Ugyanez igaz azokra a konkrét kötelezettségeinkre, amik a lakhatásunkat, munkánkat, élelmünket vagy utazásunkat érintik!
Szerinted megvásárolni egy tárolót, pénzügyi vészhelyzetnek számít? Igen vagy nem?
Léteznek dedikált helyzetek, amik kínosan sürgetőek
Nézzünk egy egyszerű példát! Éppen lakást vásároltál és szembejött veled a lehetőség, hogy vegyél egy tárolót. Mivel nem akarsz a biztonsági tartalékodhoz nyúlni (ha van ilyened egyáltalán) és a költözés nagyon sok(k)ba kerül, ezért a tárolót a megtakarításaid bontásával tudnád megvásárolni.
Valóban vészhelyzet? Gondolkozzunk közösen. A célom, hogy egy gondolatsort adjak neked, amit aztán a saját életedre le fogsz tudni fordítani és segítséget jelent neked a döntésben! Ne felejts el, hogy érzelemalapú döntéseket szoktunk hozni. Most mégis a logikát hívjuk segítségül!
A logika azt diktálja, hogy ez pénzügyi vészhelyzet
Először döntsük el azt, hogy a tároló számunkra létszükséglet (a jelenben vagy a jövőben) vagy sem? Most feltételezzük, hogy helyhiány miatt előbb-utóbb szükség lesz rá. Mit tehetünk?
Két dolgot tehetünk: vásárolunk vagy bérelünk. A bérléssel kockáztatjuk, hogy nem találunk megfelelőt vagy magas lesz a bérleti díj, aminek a végén soha nem lesz a miénk a tároló. A bérleti díj általában 5-10%-a a tároló értékének éves szinten.
A tároló értéke 1,3M forint, a bérleti díj 10 000 forint havonta. Ha 5 év múlva a tároló értéke 2M forintra emelkedik, akkor a bérleti díj is emelkedik 15-18 000 forintra.
Biztosak lehetünk abban, hogy 10 év alatt kifizetjük a tároló mai értékét. Kérdés: 10 évig ott fogunk lakni vagy sem?
Megvásárolni a tárolót sok áldozattal jár
Alapesetben egy hitellel (személyi kölcsön vagy jelzáloghitel, ha hozzácsaptuk az ingatlan vételárához a tárolót) vagy kp-val próbálkozhatunk. A kp esetén vagy a biztonsági tartalékunkhoz nyúlunk vagy egy futó megtakarításunkat bontjuk fel.
A biztonsági tartalékkal az a baj, hogy anyagilag teljesen lecsupaszítod magadat és mindenféle negatív változásra fogékonnyá válsz, amiíg nem rendeződik az anyagi helyzeted.
A megtakarítás felbontásával az a nagyobb probléma, hogy egyrészt rosszul szállsz ki belőle, beáldozod a hosszútávú céljaidat másrészt hozamokl esel el. A kérdés az, hogy mivel járunk jobban?
A bérlésnek magasabb a költsége, mint az elérhető hozam?
Hosszútávon mekkora hozamot vagy képes realizálni a megtakarításaidon (válságban és gazdasági növekedésben egyaránt)? Ez több vagy kevesebb, mint a tároló 5-10%-os költsége az adott összeget tekintve?
10 év alatt az 10%-os „kamat azt jelenti, hogy a pénzem 63%-kal ér többet. Ez mennyire reális a megtakarításodban a költségeket és adóvonzatot figyelembe véve?
Számoljunk a tároló értékének az emelkedésével is. El tudod képzelni, hogy a ma 1,3M forintot érő tároló 10 év múlva 2M forintot ér? Ez önmagában 53,8%-os tőkenövekmény, amin felül nyerjük a „ki nem fizetett albérleti díjat”.
Ha a tőkenövekményt és az elérhető hozam / bérleti díj viszonyát nézem, akkor valószínűleg többet nyerünk a tároló megvásárlásával, mint amennyit a megtakarítás hozamával szereznénk meg, ami legjobb esetben is arra lenne elegendő, hogy kifizessük a bérleti díjat anélkül, hogy vagyont szereznénk.
Amikor a biztonsági tartalék a pénzügyi vészhelyzet fedezete
Ezidáig egy nagyobb beruházásról beszéltem, amit a hosszútávú megtakarításból célszerű fedezni azzal a feltételle, hogy idővel visszapótolod saját magadnak a kieső-kivett összeget. (magyarul kamatmentes hitelt adsz saját magadnak)
Azonban te remélhetőleg rendelkezel minimum 6 havi biztonsági tartalékkal. Ez a pénz alapvetően a felmerülő „hétköznapi” pénzügyi vészhelyzetek elhárítására való (mint pl.: sárga csekk befizetése).
Pontosan látnunk kell a pénzeink hiearchiáját és funkcióját. Mindig azt mondom, hogy a hosszútávú megtakarításunk nem elérhető- nem létezik számunkra. Éppen ezért hosszútávú. Kizárólag nagyon indokolt és logikus esetben lehet hozzányúlni.
Tehát a pénzügyi vészhelyzetet először oldjuk meg fizetési halasztással a rendszeres jövedelmünkből. Ha ez nem sikerül, akkor nyúljunk hozzá a biztonsági tartalékhoz. Ha ez kevésnek bizonyul, akkor kérjünk lehetőség szerint családi segítséget. – Ezen a ponton nem szabadna túlmenni…
Ha mégis túlmegyünk, akkor a céljainkat rangsoroljuk és a megélhetésünk szempontjából legkevésbé fontos megtakarítást bontjuk (ha van több célra, pl.: nyugdíjra és lakástakarék).
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
Hasznos cikkek számodra:
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. október 15. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | okt 12, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, info, tippek&trükkök
A tegnapi napon meghívott vendégként részt vettem a Borealis Tudásközösség Est-en, ahol a „nem tudás” volt a központi téma. Nagyon érdekes koncepció alapján szerveződött az est, hiszen a hallgatók aktív bevonásával – véleménymegosztások, kérdések, ötletek – , mondhatni „önszerveződő” beszélgetés alakult ki. Gondold el, milyen érdekes est lehetett, ahol Katona Melinda ügyvezető a kérdéseit a „nem tudással” kapcsolatosan egy volt amerikai katona – jelenlegi kávézó tulajdonosnak, egy drámapedagógusnak (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, egyetemi docens,) és egy kriminálszakértő -túsztárgyalónak tette fel…
A cikk innentől kezdve a saját véleményemet és a gondolatvilágomat tükrözi. Ugyanis ennek a tudásestnek pontosan ez volt az értelme! Gondolatébresztő- beszélgetésindító! Szeretném veletek megosztani a bennem felmerült gondolataimat…
Mi jelent számomra a „nem tudás”?
Mi az, hogy „nem tudás”? Beszélhetünk-e pozitív értelembe véve erről egy olyan, alapvetően akadémisták által kialakított (ál)perfekcionista világban, ahol a legnagyobb erény valaminek a precíz tudása? Egy világ, ahol sokáig szégyenérzetett és megaláztatottságot jelentett, ha azt mondtuk valamire: „nem tudom”.
Itt máris visszacsatolnék mindenki iskolás éveire, ahol a tanító néni a röpdolgozatokat pirosra festette és a hibát kereste ahelyett, hogy zöldre festve, az erősségeinket hangsúlyozta volna ki. Kiskorunktól kezdve nevelt minket a társadalom a tökéletességre, miközben a hibáinkra fókuszált.
„A hibáidon javíts és ne az erősségeidet fejleszd” – keltették fel bennünk ezt az érzetet egész életünkben…
A tudást birtokolni akarjuk, miközben csak felhasználók vagyunk!
Melinda a tudásestet gyakorlatilag azzal a kérdéssel nyitotta, hogy „szerintünk hány %-nyi tudásra van szükségünk a sikerhez?”. Bennem elkezdett fejlődni egy gondolatcsíra ezzel kapcsolatban. Valóban szükséges birtokolnunk a tudást a sikerhez? Ugyanis miről van szó?
Hány % tudásra van szükséged? = Hány % tudást birtokolsz?
David Allen, GTDR- hatékonyságnövelés stresszmentesen megalkotójának a mondandóját hoznám fel példának, aki szerint az emberi agy egyszerűen nem alkalmas a tudás-információ „könyvtári birtoklására”. Az emberi agy alapvetően felhasználja az információt és továbbítja. Tehát nekünk nem a tudás birtoklására van szükségünk (az alaptudás szükséges), hanem azt a képességet kell kifejlesztenünk, hogy a minket körülvevő információs zűrzavarból megfelelően szortírozva tudjuk kivonni a hasznos tudást, majd felhasználni azt.
Egy olyan szakterületről „érkeztem”, ahol szégyen a „nem tudás”
Mikor mondtad utoljára, hogy „nem tudom”? Figyeld meg a szeretteidet és saját magadat, amennyire mániákusan küzd mindenki a „nem tudás” ellen. De szükséges mindenben szakértőként mutatkoznunk? Én évek óta gyakorlatilag úgy kezdem a szolgáltatásom bemutatását a konzultációra jelentkezőknek, hogy:
a konzultáción átbeszélünk mindent. Ha felmerül olyan kérdés, amire nem tudom azonnal a választ, akkor utánajárok és később megválaszolom!
Milyen vicces arc poetica ez egy olyan szakterületen, mint a pénzügy, ahol az információból élünk? Ahol öltönyös manuszok a nyakkendő mögé bújva építik saját személyes kultuszukat. És ahol az ügyfeleket úgy szocializálták, arra programozták, hogy az a tanácsadó, aki nem tud valamit, az egy rossz tanácsadó.
Ezt idejekorán felismertem saját karrieremben, hogy ez a hozzáállás vezethet a deinformációhoz és megágyazhat az ügyfelek veszteségeinek. Helyette bátran ki kell mondani, ha valamit nem tudunk. Ki is mondom! Az ügyfeleim pedig hálásak ezért, hiszen mára az őszinteséget és a „nem tudást” úgy igénylik, mint egy éhező a falat kenyért.
Saját félelmeink rabjai vagyunk – az eset, amikor a „nem tudás” lebéníthat…
Felmerült a beszélgetés során egy olyan gondolat, miszerint az emberek saját félelmeik rabjai. Viszont a félelmeink alapvetően a „nem tudásból” eredhetnek, hiszen azt senki nem tudja, hogy holnap mi következik be és mi nem következik be.
Mivel „nem tudunk”, ezért saját eshetőségeket gyártunk magunknak a jövőre nézve, amitől aztán elkezdünk félni, hogy bekövetkezik. Ennek az ördögi körnek a végén szokták mondani, hogy „bevonzottuk a dolgot”. Végh József kriminálpszichológus szerint azonban ez a félelem egy „üres valami”, amit mi töltünk meg látens tartalommal.
Ha viszont ezt felismerjük és elkezdünk „nem félni a saját félelmünktől”, akkor sokkal kevésbé leszünk hajlamosak megteremtenia saját valóságunkat, amiben „kiprovokáljuk”, azaz megteremtjük az összes feltételét az általunk előre konkretizált negatív kimenetelnek.
Létezik olyan, hogy túl sok tudás, ami hátrány?
Ezt a kérdést a tudásest résztvevői egyedi nézőpontok felől közelítették meg. Nem vagyok abban biztos, hogy mindenki megfelelően elkülönítette a „tudás” és az „információ” fogalmait. Hiszen amikor arról beszélünk, hogy azért nem indulunk el valahova, mert „azt olvastam”, hogy le van zárva az utca, majd a helyszínen kiderül, hogy már megnyitották, akkor az nem feltétlenül a tudás, mintsem az információ „hibája”.
A tudás az én értelmezésem szerint sokkal mélyebben gyökeredzik mindenki belső énjében. A tudásnak nevezem összefoglaló néven az összes, az életünk során ránk ható benyomásokat, információkat, tapasztalásokat, amik együttesen teszik ki a személyiségünket.
Az információ sokkal specifikusabb, hiszen nem a létünket határozza meg, nem emiatt adunk különféle reakciókat bizonyos helyzetekre. Az információ egyfajta lokális támpontot jelent egy adott helyzetben, míg a tudás felelős az adott helyzetre általunk adott „jellemző” reakciókért.
Túl sok tudás szerintem nem létezik. Nem tudhatunk túl sokat. Viszont túlinformáltság már valós problémát jelenthet, amikor egy adott dologról túl sokat tudok, ami eltorzítja a valóságészlelő képességünket, hiszen a múlt adataiból következtetünk a jövőre.
Az a bizonyos előítélet a másikkal szemben
Miért van az, hogy hajlamosak vagyunk előítélettel élni a másik ember iránt? Ez lehet a múltbeli ismerettségből eredő információ, vagy akár az első találkozás első 3 másodpercében rajtunk eluralkodó, a külső alapján meghatározott vélekedés.
Az emberek mindenkit skatulyáznak és dobozokba helyezik, ahonnan nagyon nehéz kitőrni. Ez probléma, hiszen itt egyfajta tudással rendelkezünk, ami helyett sokkal szerencsésebb lenne a „nem tudás”.
„Nem tudom, hogy Peti erre a helyzetre hogyan fog reagálni”.
„Nem tudom, hogy Peti a legutóbbi találkozásunk során miben változott”
” Nem tudom, hogy…”
Ehelyett mi történik? A múltbeli tudásunkból táplálkozva előre eldöntjük, hogy Peti mire képes és mire nem. Kizárjuk tudatalatt a lehetőségét annak, hogy Peti idő közben megváltozhatott és nem a mi véleményünk-feltételezésünk, hanem Peti tényleges reakciója a döntő tényező az adott helyzetben!
Feltétlen elfogadás
Az önismeret a kulcs
Azzal szerintem mindenki egyetértett, hogy az önsimeret a kulcs. A saját magunk által kreált realitás és a valóság közötti kapcsolatnak az önismeretünk a kulcsa. Mennyire vagyok képes saját magamat kívülállóként szemlélni?
Mennyire vagyok képes felismerni magamban a tudást és a „nem tudást”? Ha felismerjük, hogy valamit nem tudunk az már fél siker. Az igazi siker pedig az, ha a „nem tudásunkkal” megtaláljuk azokat az embereket, akik „tudnak” az adott kérdésben vagy területen. Így az információmegosztással végső soron mi is tudni fogunk.
Mert a „nem tudás” szerintem nem a gyengeség jele, hanem egy lehetőség, hogy a megfelelő információ begyűjtésével új tudásra tegyünk szert!
Nagyon érdekes volt a tudásest. Őszintén szólva úgy jöttem el, hogy ezen legközelebb is részt szeretnék venni, mert gondolkodó emberek jöttek össze, akik mind fejlődni akartak és tudást megosztani! Inspiráló volt…
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
Hasznos cikkek számodra:
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. október 12. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | szept 17, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, tippek&trükkök
Egyik szakmai csoportban merült fel vitaindítóként az „év honlapja verseny”, ami egy viszonylag jól brandingelt imázsépítő, ámbár erősen belterjes verseny. A cél, hogy megszerezzük a „matricát”, ami majd viríthat a prospektusainkon. Ehhez hasonló imázsépítő a Superbrands díj, amitől azt az érzetet várhatjuk, hogy az adott cég nagyon megbízható és minőségi. Tényleg így van?
Az „év honlapja” tényleg minőségi kvótát nyújt?
Szakmai ártalom, de minden honlap esetében megnézem a becsült látogatottsági forgalmát és a keresési címkéket, hogy képet kapjak az adott oldal volumenéről. Ebben az esetben, amikor lassan a nevezés végéhez érünk, azaz a finishben a látogatottság 1 hónap alatt 5 500 becsült forgalmat jelzett, míg az érkezők 49%-a a Google keresőből.
Ez mit jelent? Saját számításaim szerint ez azt jelenti, hogy az augusztusi 5 500-as becsült forgalom közel fele olyan látogató volt, aki visszatérő vagy szakmai. Azaz a létszám fele biztosan nem a hirdetési csatornákon „betévedt” szavazó, aki potenciális vevő lenne.
Merül fel a kérdés, hogy havi 1-2 000-es teljes látogatottságért (ez még nem a saját oldalunk látogatottsága az „év honlapja” oldalon) cserébe megéri e kifizetni a 33e+ÁFA nevezési díjat, reklámozni a branding oldalt és aktivizálni a saját közönségünket, hogy nyomjanak egy like-ot.
ugyanis a versenyben több esélyünk van, ha több like-ot kapunk. Tehát a like=minőség? Nem hiszem…
A Superbrands és társai szintén nem valós kvótát adnak ez alapján
Érdekes a vásárló működése. Ha azt látja valahol, hogy az a hely „el van ismerve”, akkor megnő a bizalom a hely iránt. Különösebb kutatás nélkül adjuk meg az adott hely/vállalkozás/honlap minőségkvótáját egy látens „matrica” miatt. Végső soron pedig nő a bizalmunk, lankad a figyelmünk és könnyebben vásárolunk.
Pedig általában ezek a „kvóta matricák” nem szólnak másról, minthogy egy viszonylag szűk létszámú fizetős versenyben
- ki a legjobb
- ki fizette be a legtöbbet
- kinek vannak a legjobb kapcsolatai a verseny megnyeréséhez
Egy híres blogon is láttam minőskvótákat
Egy motivációs, ámbár nagyot futott blogon is megtaláltam ezeket a minőség kvótákat:
- „vállalható vállalkozás 2017”- ami nem más, mint egy önbevalláson alapuló online teszt, ami a végén kiküldi a matricát. Arra jó, hogy azt az érzetet keltse bennünk, hogy ez egy rangos vállalkozás, akivel dolgunk van
Voltak még más kvóták, amik mögé nézve – és ismerve az utána következő tartalommarketinges kapcsolatokat – hamar rájöhetünk, hogy itt nem egy független szervezet, nagy mintából kiválasztott rangos díjáról van szó, hanem különféle háttérmegállapodásokról és parasztvakításokról.
Ignoráljuk ezeket a minőségkvótákat
Az igazság az, hogy attól nem lesz jobb egy biztosító, hogy bevásárolja magát a Superbrands díjba, majd egymás utáni 4-5-6 éven keresztül „elnyeri azt”. Nem lesznek jobbak a termékei, nem lesz megbízhatóbb. Semmivel sem kapunk több értéket, mint a kvóta matrica nélkül. Az egész arról szól, hogy létrejönnek ilyen félig-meddig zárt kvótacsoportok, amikkel kimatricázzuk a cégünket és cserébe a vásárlónak könnyebben tudunk értékesíteni.
Mondok egy példát
Szerinted mi a különbség az egyik lakástakarék és a másik lakástakarék terméke között, amikor gyakorlatilag (törvényileg garantáltan) ugyanazt kapjuk? Semmi? Akkor hogyan lehet az egyik minőségdíjas, míg a másik nem? A válasz az, hogy az egyik fizetett érte, a másik pedig nem. Más különbség nem lesz, nem lehet, hiszen a törvény sok mindent garantált számunkra, a versenyt azonos feltételek közé szorítja.
Amit tudatos fogyasztóként tehetünk, hogy ignoráljuk ezeket a díjakat és semmilyen szinten nem veszünk róluk tudomást. Máskülönben folyamatosan a minőségérzet hamis befolyásoltságának a lázában égve fogunk vélhetően rossz, megalapozatlan döntéseket hozni.
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
Hasznos cikkek számodra:
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. szeptember 17. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | szept 12, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, tippek&trükkök
A zsebpénz intézménye az egyik legfontosabb nevelési eszközünk, amivel felkészíthetjük gyermekünket a felnőttkori kihívásokra, mint például kockázatkezelés, pénzügyi fegyelmezettség, stratégia alkotásának a képessége…stb. Ezt lehet jól és rosszul csinálni. Ebben a cikkben ötleteket írtam össze, hogy mikor igen, mikor ne használjuk a zsebpénzt, mint ösztönző.
A gyerekek feladták a zsebpénz intézményét!
Érdekes, amíg a mi gyerekkorunkban zakatolt folyamatosan az agyunk, hogyan lehetne több zsebpénzünk, ötleteltünk, addig a mai gyerekek feladták a zsebpénz intézményét!
“Amikor pénzre van szükségük, mint Ellie-nek, a szüleitől kell kérniük… Nehéz megmondani, hogy a bevételek szülői felügyelése a szülők vagy a tinik ötlete-e. Ha a szülőké, akkor arra utal, hogy a szülők nem hiszik, hogy a végzős középiskolások készen állnak kezelni a saját pénzüket. Vagy talán a tinik rájöttek, hogy több pénzt szedhetnek ki a szüleikből?” – részlet az iGeneráció című könyvből
Én gyerekkoromban úgy akartam több zsebpénzt szerezni, hogy…
1. Nyáron sörös üvegeket gyűjtöttünk
Talán olyan 8-9 éves forma lehettem, amikor a nyári szünetben egyik iskolatársammal bicajjal jártuk a panelrengeteget. Akkor még nagy divatja volt a sörösüveg visszaváltásnak. Eszembe jutott, hogy pár forintot össze tudunk gyűjteni, ha a céltalan bicajozásnak értelmet adunk és a környékről összegyűjtjük az eldobott üvegeket.
Fejben már láttam magam előtt a tízezres bevételeket is. Nagyon lelkes voltam, mint egy igazi vállalkozó, aztán pár nappal később rájöttünk, hogy a kapott 1-5 forintokból nehezen gyűlik össze értelmezhető összeg!
2. Nyaraláson beindítottuk a kézi autómosónkat
Már ötödikes lehettem, amikor a padtársam lehívott a nyaralójukba a Balatonra. Nyílván lazulni megy ilyenkor az ember gyermeke és ökörködni. Valamiért a harmadik nap környékén megláttam a lehetőséget, hogy a szomszédok autóit le kéne mosni egy kis pénzért cserébe.
Nagyon jó ötletnek tűnt, a felnőttek jót mosolyogtak rajtunk, én viszont láttam magam előtt a sikert, pénzt, csillogást. A kis nyári vállalkozásunk 1 autót élt meg, mert nem tudtunk megegyezni az igazságos elosztáson munka és pénz vonatkozásában.
3. Kiskorom óta szerződéseket kötögettem a szüleimmel
Pár hete beszélgettem anyukámmal a gyereknevelésről és elmondta, hogy én mindig vállalkozónak készültem lenni. Bármiben egyeztünk meg, mindig hoztam a kézzel írott kis szerződéseimet, amiben lefektettem a szabályokat.
Így visszaemlékezve tényleg megszületett bennem a felismerés, hogy valamilyen formában mindig igyekeztem előbbre jutni. Éppen ezért szerződést kötöttem mindenre, ami létezik: dolgozatok, takarítás, vagy éppen „mostmár a saját szobámban alszok, ha…”
4. Pénzben kártyáztam apukámmal és az öcsémmel
Azok a snapszer partik. Ezt talán még a feleségem sem tudja a gyerekkoromról, de nagyon szerettem pénzben kártyázni apukámmal és a testvéremmel. Mindig abban reménykedtem, hogy majd így sikerül annyi pénzt összekártyázni, hogy tudjak belőle venni kosárlabda matricákat (99 forint volt egy csomag). Tök jól szórakoztunk és mellette megvolt az izgalom a játékban.
Persze szívem mélyén tudtam, hogy a legvégén apukám úgyis elosztja igazságosan a pénzt kettőnk között. És az is nyílt titok volt, hogy akkor van baj, ha a tesóm jó sorozatban van. Ugyanis anyukám tanácsára elég érdekes stratégiát folytatott. Beszállt a játékba, hirtelen sokat nyert (mert én szerettem nagyot kockáztatni), aztán kiszállt a „majd” összes pénzzel. Mi meg ott maradtunk apukámmal és pislogtunk egymásra.
A zsebpénz a gyerek önálló felelőssége
Azt gondolom, hogy a gyermekünknek meg kell adni azt a szabadságot, hogy azt kezdjen a pénzével, amit szeretne. Nem szabhatjuk meg, hogy csak erre, meg csak arra költhetjük el a pénzét. Viszont adhatunk tanácsot. De fel kell készülnünk lelkileg, hogy a gyerek (pont úgy, mint mi) is hozhat rossz pénzügyi döntéseket és akár elbukhat mindent.
Szülőként a mi feladatunk nem a védőháló megteremtése, hanem a megfelelő támogatás és a magyarázat, ok-okozati összefüggések szolgáltatása. Ne akarjuk mindenáron megvédeni a gyerek pénzét. Mi adjunk választási lehetőségeket és hagyjuk, hogy ő döntsön a pénz sorsáról akár jól, akár rosszul.
Érdekes történet
Az első könyv, amit a saját pénzemből vettem, még azelőtt volt, hogy olvasni tudtam volna. Ott álltunk a Skála könyvsorán és nézelődtem. Persze, hogy valami színes-szagos könyvet szerettem volna venni, amire nem volt elég pénzem. Apukám meg győzködött, hogy megvegyem azt a zöld borítású – kutyás-történetes könyvet, amiben voltak képek és nagyon sok szöveg. Mondván, majd ez jó lesz és érdekes. Meggyőzött, noha soha nem olvastam bele, de megvan a mai napig. Mi lett volna, ha valami, felnőtt fejjel hülyeséget veszek belőle?
Hogyan adjunk zsebpénzt?
A legfontosabb, hogy következetesek legyünk, de mégis szeretettel álljunk a zsebpénz intézményéhez is. Hiszen a gyermekünkről van szó és nem egy banki ügyfélről. Időnkénz nyugodtan lehetünk cinkostársak és lehetünk lazák. Gyakran egy ilyen pillanat sokkal többet számít, mintha végig következetesek és szigorúak lennénk!
Az alábbiakban ötleteket szedtem össze, hogy a zsebpénzt milyen módokon lehet játékossá tenni, mégis nevelő célzatúvá!
1. Válasszon ki 4 tantárgyat
Nagyon fontos, hogy a gyerek válasszon ki 4 tantárgyat és ne te! Ezt az ötletet egyik hozzászólásában adta György, aki a gyermekeinek ez alapján ad az ötösökért 500-500 forintokat. Ezzel motiválja őket a specializációra és a teljesítményre.
Nagyon okos ötlet. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy a tantárgyválasztás előtt minden nyáron szánjatok időt a „mini szakosodásra”, azaz a tantárgyakat ne nehézségi fok szerint válassza ki a gyermek, hanem életkori „szintjéhez” mérten tudatosan, attól függően, hogy mi érdekli, „mi szeretne lenni, ha nagy lesz”.
Teháta rajz, ének, tesi kombinációk helyett kerüljön előtérbe egy összefüggőbb lista, ami egymásra épül majd a jövőben. Azért fontos az évenkénti felülvizsgálat, mert a gyermekünk érdeklődési köre is változik.
2. A házimunkára jár vagy nem jár a zsebpénz?
Érdekes kérdés a házimunka, hiszen egyrészt a gyerekek (se) szeretik, másrészt tökéletes nevelési célzattal, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk alázatot, fegyelmet tanuljon, illetve kialakuljon benne a saját életterének tisztántartási igénye, ami felnőtt korban is hasznos lesz.
Azt gondolom, hogy a saját szobáját rendben tartani egy zsebpénz-mentes, kötelező elem, amit meg kell csinálni. Viszont a lakás más részein való ténykedés máris lehet egyfajta zsebpénzfüggő „munkaviszony”, hiszen ez már pontosan olyan extra, amiért jár az ösztönzés.
3. Alappénz mindenkinek jár
Nagyon fontos, hogy a gyermekünk számára biztosítsuk a lehetőséget, hogy havonta egy fix összeggel tudjon tervezni, gyűjteni, számolni. Ebből fogja megtanulni a különbséget az apró kiadások és a nagy kiadások között. Ebből fogja megtanulni a pénzügyi fegyelmet és a célok eléréséhez szükséges készségeket (pl.: ma nem veszem meg ezt, hogy holnap legyen pénzem arra).
Pontosan le kell fixálnotok, hogy az alappénzt mire adjátok és mire nem. Tehát ebből kell magának ételt vennie, ruhát venni vagy szórakoznia? Adsz külön pénzt ruhára vagy szórakozásra? Húzzátok meg a határokat és azon belül adjatok teljes szabadságot. Ezen belül ti véleményt mondtok és nem betartandó tényeket.
Tipp: Amikor odaadod a gyerekned a pénzt, akkor használd ki az alkalmat, és minden alkalommal beszélgess vele a pénzről. Ilyenkor figyel és érdekli a dolog. Kérdezd meg, hogy mihez kezd majd a pénzzel, amit kapott! Örömme el fogja mondani neked!
4. Nyisd meg a papa-bankot!
Itt persze nem arra gondolok, hogy zálogosítsd el a gyerek szobáját vagy vedd el a játékait nevelő célzattal, mint a behajtó. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyerek pénzét ne „csak úgy” egészítsd ki, hanem tudatosan alakítsd ki benne a „megtakarítással kamatot kapok” ösztönt.
Egyezzetek meg a kamatban és gyakoriságban. Havonta fizetsz kamatot? Félévente? Évente? És mekkora a kamat? Ha jó papa-bank akarsz lenni, akkor nem adhatsz akkora kamatot, mint egy bank (0,1%).
Életkorhoz igazítva kell pénzt adnod. Minél fiatalabb a gyerek, annál látványosabb eredményt kell elérnetek a kamatokkal. Hiszen csak így kap rá az „ízére”. Minél jobban érti ezt a játék, annál inkább lehet csökkenteni a kamatokat, hogy menet közben megtanulja a legfontosabb leckét: „senki nem akar neked ingyen pénzt adni”.
5. Ne vesztegessünk, hanem motiváljunk
Sok szülő ott rontja el, hogy alapvető dolgokra is pénzt ígér. Vagy éppen a zsebpénzzel akarja megvesztegetni a gyereket, mondván ez a „könnyebb út”. Ilyen módon soha nem ígérnék pénzt a gyerekemnek, hogy elolvasson például egy könyvet.
Gondolj bele, hogy mi a motivációja ebben az esetben? Hát nem az olvasás szeretete, hanem a pénz. Aki pedig kényszerből olvas, az mégjobban megutálja az egészet és a jövőben mégkevésbé lesz kedve hozzá. Helyette adj a kezébe olyan könyvet (pl.: Harry Potter), amit élvezettel fog olvasni.
A hajam az égnek áll, amikor meghallom, hogy valaki meg akarja vesztegetni a gyerekét egy ajándékkal vagy extra zsebpénzzel, csakhogy jól viselkedjen! Ez nem a megfelelő eszköz, hiszen érdek-függőséget alakítasz ki, ami semmiképpen nem nevezhető pozitív jelenségnek.
Tanítsd meg a pénzügyi szabályokat a gyerekednek
Ha nem ismerted eddig az 50-30-20-as szabályt, akkor van egy jó hírem…
Miről szól ez a szabály? A pénzed 50%-ából élj, 30%-ából szórakozz és 20%-át spórold meg. A gyerekeknél egy picit ez a szabály máshogyan alakul, így érdemes egyszerűsíteni, mivel nem kell az „életre költeniük”, hiszen normális esetben nincsen lakhatási és étkezési költségük.
Vezesd be a 70-30-as szabályt első lépésként. Azaz az első időszakban a zsebpénz 70%-át el kell költenie a gyereknek, a 30%-át félre kell tennie. Ezzel az alapvető kíváncsiságát és szabadság iránti vágyát kielégíted, mégis az első perctől fogva megtanul megtakarítani.
Ha rákényszerítenéd arra, hogy minden pénzt tegyen félre, akkor sosem szeretné meg ezt, hiszen negatív élményként élné meg, hogy kap pénzt, de nem költheti el. A megtakarítást fokozatosan kell bevezetni, az arányokat folyamatosan emelve.
Biztonsági tartalék kialakítása
Képzeld el, hogy a gyereknek is szüksége van biztonsági tartalékra. Ezt játékosan is meg lehet neki tanítani, hogy aztán felnőtt korban is alap legyen számára a likvid tőle felhalmozása, min. 6 havi tartalék rendelkezésre állása.
Kérdezd meg tőle:
– „Mi van akkor, ha valamelyik nap meglátsz egy nagyon jó játékot a boltban, de nem tudod megvenni, mert nincsen rá elég pénzed? Szeretnéd tudni, hogyan vehetnéd meg?”
– „igen”- mi mást válaszolhatna egy ilyen irányított kérdésre?
– „Nincsen más dolgod, mint a zsebpénzedből minden 1 000 forintból 100 forintot félretenni (vagy, amit jónak gondolsz szülőként arányt mondani) a malacperselybe és nem hozzányúlni. Ezt a pénzt azért gyűjtöd, hogyha hirtelen látsz valamit, ami sokba kerül, akkor meg tudd venni”
Nem a pénztárcában tartjuk az összes pénzünket
Nemcsak gyerekek, de felnőttek is hajlamosak elkövetni azt a hibát, hogy minden pénzüket maguknál hordják. Ez egy viszonylag könnyen kezelhető probléma, ha időben foglalkozunk vele.
A gyerekek nagyon imádják a pénztárcát, ami ilyen felnőttes dolog. Adjunk nekik ajándékba és ügyeljünk arra, hogy ne hurcolásszák magukkal az összes pénzüket. Kizárólag annyit vigyenek, aminek az elvesztése nem fájna…
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
Hasznos cikkek számodra:
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. szeptember 11. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szarvas Norbert | szept 10, 2018 | Cikkek - pénzügyi blog, info, tippek&trükkök
Jobb az albérlet, mint a saját lakás? Egy végtelen körforgásként megy az adok-kapok, a pro és a kontra. Vannak, akik meg akarnak győzni, hogy az albérlet a te utad, míg mások állítják a saját lakás ésszerűségét. Azt gondolom, hogy az élethelyzetek végtelen permutációja áll rendelkezésünkre, így univerzális választ nagyon nehéz adni. Ezzel együtt maradjunk az ésszerűség határain belül és egy átlagos ember élethelyzetét lemodellezve keressük meg a választ. Ebben a cikkben azokat a kérdéseket teszem fel, amiket a legtöbb szakértő elegánsan kifelejt, amikor az albérlet mellett érvel!
#1 Az összehasonlítás alapja a változatlan havi díjfizetés
A legszembetűnőbb hiba a különféle modellezések során, hogy a havi albérleti díjat és a havi hiteltörlesztést egy fix állandónak tekintik a következő 5-10-15-20 évre. Pedig a valóságban ezek az értékek alapvetően szétválnak, ami máris borít mindenféle összehasonlítási alapot!
Legelső tételként érdemes megemlíteni, hogy ma már az albérleti szerződéseket inflációkövetően kötik meg. Ez azt jelenti, hogy minden évben az albérleti díj legalább a MNB által közölt inflációs értékkel emelkedik. Ha 3% volt az infláció, akkor 3%-kal emelkedik a bérleti díjunk nominálértéke (amit számszerűen fizetsz) és stagnál a reálértéke (aminek valójában érzékeled a befizetéseket).
Évi 3%-os infláció esetén az albérleti díj:
- évben 150 000 forint (ez a kezdő)
- évben 154 500 forint
- évben 159 135 forint
- évben 163 909 forint
- évben 168 826 forint
- évben 173 891 forint
- évben 179 108 forint
- évben 184 481 forint
- évben 190 015 forint
- évben 195 716 forint
Ez azt jelentené, hogy 10 év alatt évenkénti (egyenletesen) 3%-os infláció esetén kamatos kamattal növelve egy 10 évre fixált 150 000 forintos hiteltörlesztéshez viszonyítva 2 634 972 forinttal kell többet fizetnünk!
Az infláció sosem egyenletes
A fenti szám egy laboratóriumi körülmények között kivekert koktél az MNB előrejelzései alapján. A valóságban ez az érték lehet 3,4%, de lehet -0,9% is. Azonban a közgazdászok egyöntetűen megegyeznek abban, hogy az egészséges pénzromlás az átlagos 3%-os érték. Ez alapján egy inflációkövető szerződés esetében rendkívül rosszul járhatunk ezen összevetés alapján.
Az albérleti szerződés piackövető és megújuló
Több fajta időtartamra megkötött határozott és határozatlan albérleti szerződés létezik. 2018-ban egyre jellemzőbb az 1 éves határozott tartamú albérleti szerződés megkötése, hiszen egy törvénymódosítás miatt a bérlő védelmében a határozott szerződést (hacsak nem kötik ki külön a szerződésben) egyik fél sem mondhatja fel idő előtt.
Éppen ezért a tulajdonos számára rendkívül kockázatos lehet hosszabb távra (3-5 év) fix áron + infláció követés kiadni a bérleményt, hiszen így saját magától fosztaná meg az esetleges bérleti díj emelést, amit a piaci körülmények indokolnak. Márpedig az albérletek az elmúlt 15 évben ritkán kerültek kevesebbe, maximum stagnáltak, aztán emelkedésnek indultak.
Lássuk be, hogy az albérleti díjak változásának legfőbb indikátora a jövedelmek változása. Azaz a fizetőképes kereslet pénztárcájához igazítja a piac az árait.
Minden évben új szerződést kötnek
A jelenlegi tendencia mellett alapvetően tipikus albérleti szerződésnek tekinthető az az 1 évre határozott időtartamú szerződés, ami inflációkövető és egyben piaci átlagárkövetővé válik minden évben. Ha az adott évi „új feltételek” nem tetszenek az albérlőnek, akkor a tulajdonos keres egy másikat. Ez jellemzi az urbanizáció hatására felduzzasztott magyarországi gócpontokat (pl.: Budapest és környéke, Szeged és környéke, Győr és környéke…stb) és kínálati oldalát.
Ez azt jelenti, hogy például a kezdeti 150 000 forintos albérleti díjunk egy felfutó és virágzó gazdasági időszakban (lásd 2010 óta) infláció feletti áremelkedést és bérleti díj emelkedést produkálhat szemben a fixált havi hiteltörlesztéssel szemben. Egy lakás, amit 2010-ben 150 000 forintért lehetett kibérelni, az 0% infláció mellett (elmúlt 4-5 évben, forrás MNB) is ma már 230 000 forint alatt nem bérelhető. Ez önmagában 53,3%-os nominál és reálértékemelkedést jelent.
A hiteltörlesztés hosszútávra fixálható
Azt látjuk, hogy az albérleti díjak értéke alapvetően függ a piaci érték-kockázattól és az infláció-kockázattól. Ezzel szemben egy jól megválasztott lakáshitel konstrukció az inflációt nyerséggé konvertálhatja (pusztán ebben az összehasonlításban), míg a havi fizetendőnket valóban fix értéken tartja.
Ezt a törekvést vehetjük észre az MNB tevékenységében is, akik a lakosságot a szigorított JTM mutató és a Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitelek min. 5 évre fixált kamataival ösztönzik a lakosságot a hosszútávra fixált hitelek irányába.
Ténylegesen 150 000 forintot fizetünk 10 évig
Amikor azt mondjuk, hogy a nominálérték változatlan, az azt jelenti, hogy ma is 150 000 forintot fizetünk hiteltörlesztésre és 5 év múlva is ugyanennyit fogunk fizetni, függetlenül a kamatváltozásoktól.
Ma 20 évre felvett, 10 éves kamatperiódusú lakáshitel 150 000 forintos törlesztéssel 24M forint lakáshitelt jelent. 20%-os önerő mellett ez alapvetően egy 30M forint értékű lakásra elegendő összeg, ami nagyjából megfelel egy olyan budapesti albérletnek, amit 150 000 forintért tudunk ma kibérelni.
Rendkívül fontos, hogy ezt a hitelt felvéve a 10. évben is biztosan 150 000 forintot fogunk törlesztésként fizetni. Majd a 10 éves kamatforduló lejártakor számítják újra a hitelünk törlesztését. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt 10 évben már jelentősen csökkentettünk a tőketartozásunkon:
Tőketartozás a 10. év végén: 14 650 511 forint
Ez azt jelenti, hogy mai kamattal számolva 10 év múlva az új törlesztésünk 150 000 forint maradna értelemszerűen.
Ha a kamat a mostani 4,5% helyett 7,5%-ra emelkedne, abban az esetben a törlesztő 173 904 forintra emelkedne meg. Csak összehasonlításképpen nézzük meg a cikk elején kiszámolt, évi 3%-os infláció esetén kialakult albérleti díjat a 10. évben = 195 716 forint. Ez közel 20 000 forintos különbség.
A hiteltörlesztőn tudunk változtatni, az albérleti díjon pedig nem
Összefüggésében vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 10 év múlva kiszámolt és jelentősen megemelkedett törlesztővel tudunk játszani, hiszen a hitelünk futamidejét kitolhatjuk és akár a felére csökkenthetjük a havi törlesztést (kb.: 86 000 forint). Ezzel szemben az albérleti díjat semmilyen körülmények között nem tudjuk változtatni, csökkenteni, ha ugyanabban a minőségű lakásban szeretnénk maradni.
Az infláció a hosszútávra fixált havi törlesztést csökkenti
Maradjunk az összehasonlíthatóság miatt az évi 3%-os inflációnál. Az infláció a pénz értékromlását jelenti, azaz mennyivel tudunk ugyanazért a pénzért kevesebbet vásárolni? Gondolj bele, hogy mi történt 1 kg kenyér árával az elmúlt 10 évben? Találkozott az inflációval!
Amikor nominál értékben fixált (mindig és ténylegesen ugyanannyit kell fizetnünk) hitelünk van, akkor az infláció azt jelenti, hogy évről évre egyre kevesebbett kell fizetnünk reálértéken, azaz egyre kevésbé fáj az adott összeg kifizetése.
Évi 3%-os infláció esetén a hiteltörlesztő reálértéke:
- évben 150 000 forint (ez a kezdő)
- évben 145 500 forint
- évben 141 135 forint
- évben 136 900 forint
- évben 132 793 forint
- évben 128 810 forint
- évben 124 945 forint
- évben 121 197 forint
- évben 117 561 forint
- évben 114 034 forint
Persze ténylegesen 150 000 forintot fizetünk, de mégis a fenti számokat „érezzük” elméletileg. A gyakorlatban persze ez sosem valósul meg teljesen, hiszen egyrészt nem létezik konstans infláció (minden évben pontosan ugyanannyi) és nem feltétlenül követi a jövedelmünk emelkedése ezt a számsort. Érdekességnek egy ideális állapot esetén azonban jó ezt a számsort látni.
#2 Az ingatlanérték változása kit érint?
Az ingatlannak minden esetben vagy egy piaci értéke. Akármilyen számsort és statisztikai mutatót vizsgálunk, a frekventált helyeken az ingatlan értéke stagnál vagy emelkedik időszakosan. Viszont tartós csökkenést nem igazán tapasztalhatunk hosszútávon és megfelelő álagmegőrzés esetén.
Persze teljesen felesleges vita lenne az értékről beszélni egy lakhatási céllal megvásárolt ingatlan esetében, hiszen amiben lakunk, az nem lehet „beváltható vagyontárgy”. Mégis gyakran hozzák fel érvként a befektetésekkel való összekapcsolását az ingatlannak. Éppen ezért egy gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban megosztani veled:
Ha az ingatlan értéke emelkedik, akkor nem mindegy, hogy hol állsz
Fontos megértenünk, miként érint minket az ingatlanárak változása tulajdonosként és albérlőként egyaránt. Ha tulajdonosa vagyunk az ingatlannak, aminek az értéke emelkedik, akkor részesülünk, ha béreljük az ingatlant, akkor szembesülünk az árváltozással.
Ugyanis az albérletnek van egy tulajdonosa, aki befektetési céllal szeretné kiadni az ingatlant. Számára fontos, hogy a banki hozamoknál jobban hozzon a konyhára az albérlet, és megfelelő piaci áron legyen kiadva. A megfelelő piaci árat pedig a kereslet-kínálat viszonya határozza meg, illetve a keresleti oldal potenciális lehetősége.
Az átlagos ember azért bérel ingatlant, mert nincsen pénze saját lakásra. Ezért a legfelső belépési pontot általában a saját lakásba költözés esetén felvevendő hitel havi törlesztője jelenti. Nem lehet túlárazni az albérletet, mert akkor az emberek a bankba menekülnek.
Ha egy 30M forintos ingatlan-ra megkapható 24M forint hitelnek a havi törlesztése 150 000 forint lenne, akkor ezt tekinthetjük egy medián értéknek albérleti díj meghatározásánál. Ezt csökkentheti vagy emelheti a kínálati oldal, a banki kamatkörnyezet és a jövedelmi mutatók. Mégis megállapodhatunk ebben a számban.
Mi történik, ha emelkedik az értéke az ingatlannak?
Ezen logika alapján és feltételezve, hogy 1 éves szerződéseket köt az ingatlan tulajdonosa, az alábbi díjváltozásra számíthatunk:
Tavaly 150 000 forint volt a 30M forint értékű lakás albérleti díja
Idén az ingatlan értéke 35M forintra emelkedett, így a megkapható hitel 28M forint lenne, aminek a törlesztése nagyjából 177 000 forint. Tehát jó eséllyel idén már ugyanazt az albérletet 177 000 forint körüli összegért adná ki a tulajdonos nekünk.
Mi történik, ha csökken az értéke az ingatlannak?
A matematikai csoda ezen a ponton következik be, ami miatt a kockás füzetben matekozóknak csak annyit tudok tanácsolni, hogy egy percre nézzenek ki a füzet mögül a való világba. Ugyanis visszafele a matek egyáltalán nem működik. A tulajdonos nyerni akar minden esetben. Ő azt mondja, hogy az albérlő eddig is ki tudta fizetni a 150 000 forintot, akkor miért csökkentené le a díja, ha csökken az ingatlan értéke?
Itt közrejátszik az a rövidtávú szemléletmód, miszerint 20% önerőt egy átlagos család a lakásvásárláshoz nem képes azonnal előteremteni. Tehát az albérlet tulajdonosa nyert helyzetbe kerül, mivel a családnak nem lesz önereje a saját lakáshoz, viszont lakniuk kell valahol. Az albérleti piac pedig nagyon nehezen csökkent, maximum stagnál.
#3 Nem nyerhetünk a befektetésen!
A hajam szoktam tépni, amikor olyakat olvasok pénzügyi tanácsadók oldalán, hogy az átlagos ember is stabilan és az ingatlanhoz hasonló kockázati szinten képes infláció felett 3-4%-ot nyerni a befektetésein. El foglak keseríteni: az átlagos embernek nincsen
- türelme
- tudása
- ideje
- kapcsolati rendszere
ahhoz, hogy nyerjen garantáltan a befektetésein évi infláció+3-4%-ot 10-15-20 éven keresztül végig. Sőt, erre még a profi befektetők sem feltétlenül képesek (privát vélemény).
A lakástakarék lényege, hogy lakáscélra minden befizetésedre kapsz 30% állami támogatást. Egy 10 évig fizetett lakástakarék (tök mindegy, hogy 4 éveseket kötsz, vagy 10 éveset, a végén az egyesített EBKM közel azonos lesz) EBKM-je 4,22%. Az EBKM = egységesített betéti kamatmutató, tehát azt jelenti, hogy támogatással és betéti kamattal együtt mekkora éves kamatnak felel meg a lakástakarék növekménye.
Gondoljunk bele, hogy a legjobb lakáscélú befektetés – ami kockázatmentes- sem képes megközelíteni sem az infláció + 3-4%-os eredményt, ha az infláció éppen nem 0%, hanem 1-2-3%! Akkor miért reménykedünk abban, hogy egy teljesen laikus ügyfél képes lesz ilyen eredményeket elérni?
Milyen befektetni való pénzről beszélünk?
Sokan azt nem képesek megérteni, hogy az átlagos embernek – aki albérletben él – nincsen 5-10-12M forintja, amit befektethetne. Tehát egyáltalán nem legit érv azt vizsgálni, hogy „mennyit bukunk” a meg nem szerzett kamatokon.
Ezen a ponton kell megkülönböztetni a befektetési és a lakhatási céllal megvásárolt ingatlant. Én végig a lakhatási céllal megvásárolt ingatlanról beszélek, tehát a helyről, amiben a tulajdonos élni fog. A fenti számsorok elég meggyőzőek voltak, de számoljunk tovább.
Tegyük fel, hogy van 20% önerőre elegendő pénzed egy 30M forintos ingatlan esetében, ami 6M forint. Ha ezt befekteted és elérsz évi 7%-os hozamot biztonságosan és garantáltan (nem fogsz), akkor évente nyertél bruttó 420 000 forintot, amiből leadózva, tranzakciós adózva, alapkezelői díjakat levonva nyersz kb. nettó 300 000 forintot / év.
Eközben fizeted a havi 150 000 forintos albérletet, ami évről évre drágul
Itt ez a legfőbb probléma, hogy az albérletetbe befizetett díj 100%-a „kuka” és soha többet nem képezi a vagyonod részét. Ezzel szemben egy hitelbe befizetett 150 000 forintos hiteltörlesztés jelentős része a kezdetektől fogva a saját tőketartozásodat csökkenti, tehát „zsebbe megy”.
Tehát hitel esetében a 150 000 forint nem teljesen megy a kukába. Ha ez az arány végig 40-60% lenne a kamat javára (egyébként látható, hogy a megfizetett kamat évről évre csökken arányaiban), akkor 150 000 forintból 90 000 forint lenne a kamat, ami a „kuka”.
Tehát hónapról hónapra a kettő összevetésében „nyersz” 60 000 forintot, ami évi 720 000 forint. A kérdés itt is adott: képes lennél a példában számolt 6M forintodat úgy kamatoztatni, hogy nettó 720 000 forintnál többet hozzon minden évben, ami nettó évi 12%-os kamatnak felelne meg?
Összegezve
A legelején említettem, hogy számtalan élethelyzet létezik, amikre egyedi megoldást kell találnunk. A cikkben egy teljesen általános-átlagos élethelyzetből indultam ki és érveltem. Az elmúlt több, mint 10 év tanácsadói tapasztalatából kiindulva azt gondolva, hogy az átlagos családok számára nem opció, hanem kiváltság a saját lakásba való költözés.
Mert ugyan a cikkben nem említettem, de a saját lakás számos erkölcsi-lélektani előnnyel rendelkezik az albérlethez képest, ami megfizethetetlen. Ilyen például, hogy senki nem mondja meg, mit csinálj a lakással, nem kell tartanod attól, hogy „hamarosan költözni kell” és így tovább.
Szerintem az élet számokkal leírhatatlan egyenlet!
Szeretnél megtakarítani vagy hitelt felvenni?
Hasznos cikkek számodra:
Jelen weboldal teljes tartalma és az innen elérhető valamennyi dokumentum tájékoztató jellegű és nem teljeskörű. Szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül biztosítási termék vagy pénzügyi szolgáltatás kiválasztására irányuló, illetve jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek). Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően. A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárjuk.Az esetleges elírásokért felelősséget nem vállalunk.
Ez a cikk 2018. szeptember 10. napján frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
